Szűrővizsgálatok és egészségügyi gondoskodás – a szociális és egészségügyi intézmények együttműködése

2026. március 18-án a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti központjában került megrendezésre a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Hajléktalanellátó Munkacsoportjának szakmai műhelye.

2026. március 18-án a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti központjában került megrendezésre a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Hajléktalanellátó Munkacsoportjának szakmai műhelye „Szűrővizsgálatok és egészségügyi gondoskodás – a szociális és egészségügyi intézmények együttműködése” címmel. A rendezvényen több mint hatvan szakember vett részt a hajléktalanellátás, az egészségügyi ellátórendszer, valamint a kapcsolódó szakmai szervezetek képviseletében.

A műhely központi kérdése az volt, hogy miként tud hatékonyan együttműködni a szociális és az egészségügyi ellátórendszer a fertőző betegségek felismerésében, megelőzésében és kezelésében, különös tekintettel a hajléktalan emberek egészségügyi ellátására. A program a közegészségügyi szempontoktól és a szűrővizsgálatok gyakorlatától a betegutakon, a kompetenciahatárokon és az intézményközi együttműködésen át egészen a rendszer szintű kihívásokig ívelt.

A rendezvényt Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a hajléktalan emberek egészségügyi ellátása nem kizárólag egészségügyi vagy szociális kérdés, hanem olyan összetett társadalmi kihívás, amely csak a különböző szakterületek együttműködésével kezelhető eredményesen.

Közegészségügyi és járványügyi szempontok a hajléktalanellátásban

Sóváriné Dr. Csizmadia Hajnalka, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ osztályvezetője a hajléktalanellátó intézmények működtetésének közegészségügyi és járványügyi szempontjait ismertette. A vonatkozó jogszabályi háttér bemutatását követően beszélt a 2024-2025-ös fűtési szezonban végzett országos ellenőrzések tapasztalatairól. Előadásából megtudtuk, hogy országosan 127 hajléktalanszálló ellenőrzése történt meg, amelyek közül 29%-nál tártak fel valamilyen hiányosságot. A leggyakoribb problémák között szerepeltek a lejárt fertőtlenítőszerek, a hiányzó biztonsági adatlapok, az alkalmassági vizsgálatok dokumentációjának hiányosságai, valamint a lejárt szavatosságú gyógyszerek tárolása.

Az előadás külön kitért a hajléktalanellátásban rendszeresen előforduló járványügyi kockázatokra, így a különböző tetvességi formákra és az ágyi poloskafertőzésre. Az előadó hangsúlyozta, hogy ellenőrzési tapasztalataik szerint jelenleg az ágyi poloska elleni védekezés jelenti az egyik legnagyobb kihívást az intézmények számára. Részletesen ismertette a védekezés jogszabályi hátterét, a rovarirtási kötelezettségeket, valamint a hatékony megelőzés és kezelés lehetőségeit. Előadása végén kiemelte a munkatársak védőoltásainak jelentőségét, különösen a Hepatitis A és B elleni immunizáció fontosságát, valamint az intézményenkénti és egyéni kockázatértékelésen alapuló további védőoltások szerepét.

Az előadás során gyakorlati szempontból tekintettük át a fertőző betegségek megelőzését, kezelését szabályozó dokumentumokat valamint a működés szempontjából releváns közegészségügyi előírásokat (Ld. irodalomjegyzék).

Tuberkulózis – epidemiológia, betegutak és prevenció

Dr. Kádár Gabriella, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet TBC Krónikus Tüdőgyógyászati Osztályának főorvosa a tuberkulózis aktuális epidemiológiai helyzetéről, a diagnosztikai és kezelési folyamatokról, valamint a prevenció lehetőségeiről tartott előadást. Rámutatott arra, hogy 2020 és 2024 között emelkedett az újonnan diagnosztizált TBC-s betegek száma, és 2024-ben az új esetek 10,2%-át hajléktalan emberek tették ki, ami 43 főt jelentett.

Az előadó végigvezette a résztvevőket a tünetek felismerésétől a diagnózis felállításán át egészen a kezelési folyamatig. Kiemelte a prevenció különböző szintjeit és azokat a pontokat, ahol a szociális és egészségügyi szakemberek be tudnak avatkozni. Külön hangsúlyozta az egészségügyi dolgozók érzékenyítésének fontosságát, valamint a különböző kórházi osztályok, idősotthonok és szociális intézmények közötti együttműködés szükségességét.

Előadásában többször visszatért arra a problémára, hogy hiányzik egy olyan köztes ellátási forma, amely a kórházi kezelés és a szociális intézményi ellátás közé ékelődik be és fogadná az e betegségből gyógyulókat.

Véleménye szerint az ápolási osztályok, rehabilitációs férőhelyek vagy egészségügyi támogatást nyújtó átmeneti ellátások fejlesztése jelentősen javíthatná a betegek ellátását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy eredményesebb lenne az automatikusabb betegút a kórházak és az idősotthonok között, hiszen jelenleg sok esetben éppen a rendszer hiányosságai nehezítik a gyógyulást követő továbblépést.

A Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomás tapasztalatai

Dr. Barsai Andrea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomásának főorvosa a tuberkulózis történeti hátteréről, valamint a mobil tüdőszűrés hazai gyakorlatáról tartott előadást. Felidézte, hogy a 20. század elején a TBC a halálesetek mintegy 25%-áért felelt, így az egyik vezető haláloknak számított. Az 1950-es évektől kezdődően jelentek meg a mobil szűrőállomások, amelyek a kisebb településeken és nehezen elérhető területeken élő emberek számára is biztosították a szűrés lehetőségét.

Bemutatta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomás munkáját is. Elhangzott, hogy 2025-ben 85 szűrési alkalom során 4426 hajléktalan ember szűrésére került sor. Kiemelte, hogy a mobil állomás elsődleges feladata a szűrés, míg a további kivizsgálás és kezelés a területileg illetékes tüdőgondozókban történik. Ugyanakkor hangsúlyozta a szociális munkások szerepét a betegút támogatásában, különösen akkor, amikor a beteg kórházi kezelésre szorul.

Az előadás egyik fontos üzenete volt, hogy a hajléktalan lét önmagában is kockázati tényezőnek számít, ezért szakmai szempontból indokolt a hajléktalan emberek gyakoribb, akár 6+1 havi rendszerességű szűrése. A doktornő felidézte azt is, hogy a kilencvenes évek közepén tapasztalt magas hajléktalan TBC-fertőzöttség hívta életre azt a máig egyedülálló kezdeményezést, amelyből a Szeretetszolgálat mobil tüdőszűrő rendszere kinőtt. Ma már a Miklós utcában működő állandó szűrőpont és a mozgó állomás együtt biztosítja a szolgáltatás elérhetőségét.

Fertőző betegségek a hajléktalanellátásban

Dr. Belopotoczky Gábor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egészségügyi Intézményeinek intézményvezető főorvosa előadását azzal a gondolattal indította, hogy „az anamnézis fél diagnózis”, hangsúlyozva a megfelelő állapotfelmérés jelentőségét. Kiemelte, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek együttműködése nélkülözhetetlen a megfelelő betegutak kialakításában és a sikeres kezelésben.

Előadásában rövid áttekintést adott a leggyakrabban előforduló fertőző betegségekről. Beszélt a légúti fertőzésekről – különösen a TBC-ről –, a bőrfertőzésekről és élősködők által terjesztett betegségekről, a vérrel és szexuális úton terjedő fertőzésekről, mint a Hepatitis B, Hepatitis C vagy a HIV, valamint a különböző bakteriális eredetű lágyrészfertőzésekről. Külön kitért az elkülönítési lehetőségekre, az adatvédelem és az információáramlás dilemmáira, valamint arra, hogy a megfelelő intézményi elhelyezés alapja a pontos diagnózis és az ügyfél körülményeinek ismerete.

Az alapellátás kihívásai és a betegutak

Dr. Papp Magor, a BMSZKI Alap- és Járóbeteg-ellátásért felelős vezető orvosa a betegutak és az alapellátás gyakorlati problémáit mutatta be. Külön hangsúlyozta a Szabolcs utcában működő ápolási és krónikus osztályok jelentőségét, valamint azt, hogy országos szinten súlyos hiány mutatkozik a krónikus kórházi ágyakból. Ez a hiány közvetlenül hat a hajléktalanellátásra is és sok esetben ellehetetleníti a megfelelő elhelyezést. Az intézmények közötti folyamatos együttműködés nélkülözhetetlen a betegutak következetes és jól szervezett működtetéséhez, például azért, mert a lábadozóba szállítanak olyan beteget is, akik olyan összetett kezelést igényelnek, hogy melyek ellátására az adott intézmény nincs felhatalmazva, felkészülve.

Kiemelte az orvosok érzékenyítésének fontosságát, valamint azt a problémát, hogy az egészségügyi dolgozók sok esetben nem rendelkeznek elegendő ismerettel a szociális ellátórendszerről és annak lehetőségeiről. Véleménye szerint gyakran hiányzik annak felmérése is, hogy a beteg képes-e kiváltani gyógyszereit vagy igénybe venni a számára elérhető támogatásokat. Beszélt a pszichiátriai ellátás túlterheltségéről, valamint arról, hogy a lábadozó férőhelyeken elhelyezett ügyfelek jelentős része valójában tartós ápolást igényelne, nem átmeneti ellátást.

Megtalálni és végigkísérni – Hepatitis C szűrés és betegút

Galló Ramóna, szociális munkás, addiktológiai konzultáns, a HepaGo Projekt programkoordinátora a Hepatitis C és HIV szűrések gyakorlati tapasztalatait mutatta be. Előadásában hangsúlyozta, hogy a projekt legnagyobb erőssége a multidiszciplináris együttműködésben rejlik. A program nem csupán a szűrések megszervezését vállalja, hanem a kezelésbe jutás támogatását és a gyógyszeres terápia végigkísérését is.

A 2024-2025-ben végzett fél éves szűrési időszak alatt 350 fő szűrésére került sor, közülük 38 fő esetében mutattak ki Hepatitis C fertőzést, míg HIV pozitív esetet nem találtak. Az előadás rámutatott arra, hogy a diagnózistól a gyógyulásig vezető úton a szociális munkás szerepe legalább olyan fontos, mint maga az egészségügyi ellátás, hiszen az ügyfél motiválása, kísérése és támogatása sok esetben a sikeres kezelés előfeltétele.

Mit mutattak a résztvevők válaszai?

A rendezvény egyik különleges eleme volt az interaktív Mentimeter-felmérés, amelyben a résztvevők saját tapasztalataikat és dilemmáikat osztották meg. A válaszok alapján az utcai szociális munkában leggyakrabban függőséggel, lábszárfekéllyel, alkoholhasználattal, mentális problémákkal és pszichiátriai betegségekkel találkoznak a szakemberek. A gyakorlati helyzeteket bemutató kérdésekre adott válaszok azt mutatták, hogy a résztvevők többsége megfelelően felismeri a sürgős beavatkozást igénylő állapotokat. Ebben segítséget adott a „Útmutató az OMSZ és az utcai gondozó szolgálatok munkájához a fővárosban fedél nélkül élő személyek ellátására” című protokoll, melyet a rendezvény előtt küldtük el a résztvevők számára.

A Mentimeteres nyílt kérdésekből ugyanakkor egyértelműen kirajzolódott, hogy a legnagyobb nehézséget nem az egészségügyi probléma felismerése, hanem az együtt nem működő ügyfelek kezelése, a megfelelő betegút megtalálása, a mentőszolgálattal és a kórházi ellátással való együttműködés, valamint az elhelyezési lehetőségek hiánya jelenti. Többen említették az eszköztelenség érzését, a férőhelyhiányt, a pszichiátriai ellátás nehéz elérhetőségét, valamint azt a dilemmát, hogy mikor indokoltaz ügyfél akarata ellenére is egészségügyi beavatkozást kezdeményezni.

Az Országos Mentőszolgálat 2026. január 1-jétől érvényes rendje szerint (részletesen ld. irodalomjegyzék) a hajléktalan betegek felvételét követő 24 órán belül kötelező a Középmagyarországi Regionális Diszpécserszolgálat értesítése. Hajléktalan státuszra hivatkozva az ellátás megtagadása vagy a beteg továbbküldése szigorúan tilos.

Kerekasztal-beszélgetés – Kompetenciahatárok és együttműködések

A szakmai napot kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet Kovács Ivetta, a BMSZKI szakmai koordinátora moderált. A beszélgetés résztvevői Dr. Kádár Gabriella, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet TBC Krónikus Tüdőgyógyászati Osztályának főorvosa; Dr. Barsai Andrea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomásának főorvosa; Dr. Belopotoczky Gábor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egészségügyi Intézményeinek intézményvezető főorvosa; Dr. Hábetler András, a Hajléktalanokért Közalapítvány orvosa; Dr. Papp Magor, a BMSZKI Alap- és Járóbeteg-ellátásért felelős vezető orvosa; valamint Surányi Ákos, a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatának egységvezetője voltak.

A beszélgetés kiindulópontját a résztvevők által előzetesen beküldött kérdések, valamint a Mentimeter-felmérés eredményei adták. Kiemelt témaként jelent meg a TBC-vel érintett, együtt nem működő ügyfelek helyzete, a betegutak megszakadásának pontjai, a GDPR és a közegészségügyi felelősség kapcsolata, valamint a szociális és egészségügyi szereplők kompetenciahatárainak kérdése.

A résztvevők szinte egyhangúlag fogalmazták meg, hogy a jelenlegi rendszer egyik legsúlyosabb problémája a megfelelő egészségügyi és ápolási férőhelyek hiánya. Dr. Kádár Gabriella arról beszélt, hogy jelentős nehézséget okoz azoknak a betegeknek az elhelyezése, akik már nem igényelnek aktív kórházi kezelést, ugyanakkor állapotuk miatt tartós gondozásra szorulnak. Dr. Belopotoczky Gábor és Dr. Barsai Andrea ugyancsak hangsúlyozták, hogy a fertőző vagy hosszabb utánkövetést igénylő betegek számára gyakran nincs megfelelő továbbhelyezési lehetőség.

Dr. Papp Magor és Surányi Ákos arra hívták fel a figyelmet, hogy az utcáról vagy a kórházakból érkező ügyfelek egészségi állapota egyre rosszabb, miközben a lábadozós férőhelyek jelentős részét már olyan emberek foglalják el, akik valójában hosszú távú ápolást igényelnének. A beszélgetésben többször is felmerült, hogy a sürgősségi osztályok és a szociális intézmények közötti együttműködés számos konfliktust hordoz magában, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg egészségügyi állapota miatt valójában további egészségügyi ellátásra lenne szükség.

A kerekasztal egyik legerősebb üzenete az volt, hogy a fertőző betegségek megelőzése és kezelése nem választható el a szociális ellátástól. A szűrések, a diagnózis, a kezelésbe jutás, az utánkövetés és a gyógyulás minden pontján szükség van a szociális és egészségügyi szakemberek együttműködésére. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a betegutak egyszerűsítése, a különböző rendszerek közötti kommunikáció erősítése, valamint az átmeneti és krónikus ellátási formák fejlesztése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hajléktalan emberek egészségügyi ellátása hosszú távon eredményesebb és biztonságosabb legyen.

A rendezvény ismét rámutatott arra, hogy a hajléktalan emberek egészségügyi ellátásának kérdése nem kezelhető kizárólag egyetlen szakma vagy intézmény feladataként. A több mint hatvan résztvevő aktív jelenléte, a felmerült kérdések sokszínűsége és a kerekasztal-beszélgetés során megfogalmazott rendszerszintű problémák egyaránt azt mutatták, hogy a szociális és egészségügyi ellátórendszer együttműködésének fejlesztése továbbra is az egyik legfontosabb szakmai kihívás a hajléktalanellátás területén.

Irodalomjegyzék, szabályozók:

Az egészségvédelemre és a higiénére vonatkozó előírásokat

a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet tartalmazza.

Munkahelyek tekintetében

a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet előírásai mérvadók.

A tisztítószerekkel, fertőtlenítőszerekkel folytatott tevékenységre vonatkozó szabályozást

– a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, és

– a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet tartalmazza.

A vízminőséget

az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet szabályozza.

A hulladékgyűjtésre

a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló 13/2017. (VI. 12.) EMMI rendelet vonatkozik.

A rovar- és rágcsálóirtásra vonatkozó előírásokról

a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet rendelkezik.

A dohányzással kapcsolatos előírásokat

a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény szabályozza.

Munkaköri alkalmassági szabályokat

a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet tartalmazza.

Részletes fejtetvesség kezelésére vonatkozó szabályokat az Országos Epidemiológiai Központ 3. Módszertani levele – a tetvesség elleni védekezésről (2012.) tartalmaz

https://nngyk.gov.hu/hu/modszertani-levelek/2012-modszertani-levelek.html