A BUSZSZH hajléktalan munkacsoportja 2025. június 12-én egy új kezdeményezést hívott életre, szakmai műhely indul a hajléktalan embereknek szolgáltató átmeneti szállások kollégái számára.
A BUSZSZH hajléktalan munkacsoportja 2025. június 12-én az idei év ötödik szakmai műhelyét tartotta meg, melynek célja egy új kezdeményezés életre hívása volt. A Fővárosban a hajléktalanellátás területén dolgozó szervezetek számára – ellátási típusonként – hosszú évek óta biztosított a rendszeres szakmai eszmecsere, találkozás lehetősége. Létezik az utcai gondozó szolgálatok, a nappali melegedők és az éjjeli menedékhelyek számára is szakmai műhely, azonban az átmeneti szállások részére nem. Ezt a hiátust szerette volna a BUSZSZH hajléktalan munkacsoportja feloldani. Ennek jegyében került megszervezésre a júniusi alkalom, amely – mint ahogy azt a címe is mutatja – az első, mondhatni alakuló szakmai műhely volt a fővárosi átmeneti szállások számára. Célunk az volt, hogy ezen az alkalmon arról kapjunk minél több információt a részt vevő szervezetek kollégáitól, hogy milyen szakmai tartalmak, kérdések, dilemmák érdeklik őket, milyen elvárásokat fogalmaznak meg, milyen igényeik és szükségleteik vannak egy ilyen jellegű közös szakmai fórummal kapcsolatban. Előzetes megállapodás alapján ősztől a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei veszi át ezeknek az alkalmaknak a szervezését.
Az átmeneti szállások első szakmai műhelyén, induló alkalmán több, mint 40 fő vett részt és a fővárosi szolgáltatók jelentős hányada képviseltette magát a rendezvényen.
A köszöntőt Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei szakmai igazgatóhelyettese mondta el, melyben többek között kitért a BMSZKI-ban, mint a Főváros területén legtöbb átmeneti szállást működtető Szervezetnél folyó szakmai munkára és külön kiemelte, hogy célunk a BMSZKI-ban szerzett szakmai tapasztalatokat, eljárásokat, működési módokat „bedobni a nagy közösbe”. Felvázolta az útjára induló átmeneti szállások szakmai műhelyének lehetséges tematikáját, ráerősítve arra, hogy a műhelyek témáit közösen határozzuk majd meg. Felvillantott néhány lehetséges, megvitatásra szánt szakmai kérdést, mint a szállások fizikai viszonyait, a szociális munka szemléleti és technikai kérdéseit, a szociális segítők mentálhigiénés támogatásának lehetőségeit, az egyes speciális célcsoportok (pl. szerhasználók, idősek, pszichiátriai betegek, egészségügyi problémával küzdők stb. ) ellátásához kapcsolódó dilemmákat és hangsúlyozta a jó gyakorlatok fontosságát.
A köszöntőt követően az u.n. World Coffee módszerével dolgoztunk tovább. A résztvevőket 4 csoportba osztottuk be. A csoportok egy-egy „asztalnál” kezdtek el dolgozni, majd 20 perces váltásokban, forgó rendszerben haladtak tovább a következő asztalhoz, vagyis minden csoport minden témával foglalkozott. Egy asztalnál 2 téma került megvitatásra, csoportvezetők segítségével.
Az asztalok témái a következők voltak:
- A jó team működés, valamint a jó esetmegbeszélő és esetmegbeszélés
- Szolgáltatási elemek és szociális munka, valamint a kimeneti lehetőségek a hajléktalan-ellátásból, kiemelten az átmeneti szállásról
- Az átmeneti szállások működésének jogszabályi háttere, szabályozása, valamint a szakmai adminisztráció
- Ki a valódi célcsoport? Az ügyfélbevonás lehetőségei
Az egyes témákhoz kapcsolódó, a csoporttagok által egyeztetett meglátásokat, következtetéseket a csoportvezetők jegyezték fel, melyek a World Coffee lezárásaként bemutatásra kerültek a résztvevők számára.
1. A jó team működés, valamint a jó esetmegbeszélő és esetmegbeszélés
Egyértelműen ez volt a két legnépszerűbb téma, a kollégák szívesen és sokat foglalkoztak vele, a csoportokat nehéz volt lezárni és a legtöbb felvetés, ötlet is ezekhez érkezett. Elmondhatjuk tehát, hogy a szakmai műhelyen részt vevőknek rendkívül fontos, hogy milyen teamben dolgoznak, az miként áll össze, milyen vezetése van, valamint milyen keretek között működik. Egyértelműen igény mutatkozott a jól vezetett és strukturált esetmegbeszélések életre hívására, melyre a résztvevők a fejlődés eszközeként tekintettek.
A témákhoz kapcsolódó kiemelt gondolatok:
- A jó team működésének ismérvei és kritériumai: A team legyen konstruktív, sokszínű, rugalmas és képes legyen a megújulásra, az új kihívások befogadására. Közös célok és értékek mentén működjön, a munkatársak pedig érezzék magukat biztonságban a teamben. A teamtagok legyenek tisztában saját képességeikkel és annak megfelelően vegye ki mindenki a részét a csapatmunkából. Elengedhetetlen, hogy tiszteljék és elismerjék egymás tudását, nyitottak legyenek és képesek a másikra való odafigyelésre – ebben a vezetőnek példamutató szerepe van. Ehhez kapcsolódóan jelent meg a vezetővel kapcsolatban az az elvárás, hogy elérhető legyen munkatársai számára – jelen legyen a teamben, ne kívülállóként irányítson, illetve ha egy teamben két vezető van, akkor ők szinkronban és egymást támogatva dolgozzanak együtt. Hangsúlyos volt a visszajelzés fontossága, amely alapos és teljes körű, nem kizárólag a pozitívumokra szorítkozik, vagyis biztonságos keretek között lehet kritikát is megfogalmazni. Elvárásként fogalmazódott meg, hogy a team tagjai között legyen intenzív a kommunikáció, mindenki egyenrangúan legyen jelen, nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Hangsúlyozták a résztvevők az asszertív kommunikáció alkalmazásának fontosságát. A team rendszeresen találkozzon, az alkalmak strukturáltak legyenek és megfelelő, mindenki által ismert és elfogadott keretek között valósuljanak meg.
- A jó esetmegbeszélő működésének ismérvei és kritériumai: A résztvevők ebben a témában hasonló kritériumokat fogalmaztak meg, mint a jó team működésénél. Fontosnak ítélték a pontos célok és keretek meghatározását, a biztonságos működés feltételeinek megteremtését és fenntartását, a nyitottságot, az egyenrangúságot, valamint a fejlődés, vagy eredményfókuszt. Hangsúlyozták a csoporttagok az egyéb ellátók, vagy szolgáltatók behívásának fontosságát az esetmegbeszélésbe, vagy akár az esetmegbeszélésen túl esetkonferenciák megvalósítását, amely jelenleg még a hajléktalanellátásban ritkán fordul elő. Az esetmegbeszélések sokszínűségének igénye is megjelent, elsősorban a célcsoport tekintetében (lezárt és friss esetekkel való foglalkozás), valamint a módszerekben, vagy akár a csoport vezetésével kapcsolatban (egy vezető/vezetők forgó rendszerben).
2. Szolgáltatási elemek és szociális munka, valamint a kimeneti lehetőségek a hajléktalan-ellátásból, kiemelten az átmeneti szállásról
Ezt a két témát akár az átmeneti szállásokon folyó szakmai munka esszenciájának, lényegének is tekinthetjük. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szállásokon a szükségleteknek megfelelő szolgáltatásokat érdemes kialakítani, melyek a célcsoport igényeihez alkalmazkodnak. Példaként jelent meg az ápolási-gondozási szükséglet, amely egyre nagyobb mértékben jelentkezik a szállásokon és amelynek megfelelő szintű kielégítése jelentős terhet ró a szakemberekre.
Ehhez kapcsolódóan merült fel továbbá a következő szolgáltatási lehetőségek bevezetése is: önvédelmi oktatás nőknek, valamint a bántalmazó kapcsolat, a kapcsolati erőszak ismérveit átadó edukációs lehetőségek (csoportos leginkább); LMBTQI ismeretek átadása; adósságkezelési lehetőségek, információátadás a demenciáról, vagy akár a „házhoz jövő addiktológus”, illetve a munkatársak addiktológiai ismereteinek bővítése. Dilemmaként merült fel az időkeret-kilépés ambivalenciája, vagyis hogy a jogszabály nem feltétlenül alkalmazkodik az egyéni szükségletekhez, a kilépés minden ügyfél esetében más és más időpontban és élethelyzetben a megfelelő. A résztvevők abban megállapodtak, hogy érdemes lenne a tömegintézményeket minél hamarabb felszámolni és helyette kis férőhelyszámú, akár speciális célcsoportot fogadó szállásokat létre hozni és a jogviszonyokat is a szükségleteknek megfelelően igazítani. Felmerült, hogy amennyiben szükségletekre reagálunk, akkor az mennyire helyezkedik szembe a rendszerszintű megoldásokkal és hogy az ebből fakadó feszítést miként lehet feloldani.
Megfogalmazódott a multidiszciplináris teamek igénye, melynek a szociális munkásokon kívül kiemelt tagja lenne a pszichológus, a pszichiáter, az addiktológus és az orvos is. Erőteljesen megjelent az összefogás, valamint a hálózatépítés az érdekek képviselete okán, melybe mind az ügyfél, mind pedig a szakemberek szükségletei, kérései, érdekei hangot kapnának.
Vitás helyzetet szült a teljes körű ellátás kérdése, vagyis tekinthetjük-e kívánalomnak egy szállás esetében a szolgáltatások tekintetében a teljes körű ellátás megteremtését (pl. intézményen belül pedikűr, fodrász, napi étkezés), vagy arra kell törekedni, hogy az ügyfél minél önállóbb legyen. Hasonlóan fontos kérdésként merült fel a következő: ha szűkek a kimeneti lehetőségek a hajléktalanellátásból, van-e értelme, hogy egyik átmeneti szállásról a másikra költöztessük ügyfeleinket, vagy inkább egy helyen lenne érdemes gondozni őket?
3. Az átmeneti szállások működésének jogszabályi háttere, szabályozása, valamint a szakmai adminisztráció
Ez a két téma volt az, amellyel kapcsolatban a résztvevők között a legkevesebb vita alakult ki. Az adminisztrációval kapcsolatban megállapítást nyert, hogy gyakran előfordul a párhuzamos adminisztráció, vagyis egy dolgot több helyen is dokumentálni szükséges, ami felesleges. Az adminisztráció IT háttere számos helyen nem áll rendelkezésre, ez mindenképpen fejlesztésre szorul. Pozitív példaként több online alapú dokumentációs rendszer került említésre, amely lehetővé teszi egyes adatok legyűjtését, táblázatba helyezését, statisztikák készítését. Érdemes ezeket a jó példákat megosztani a fővárosi szervezetekkel. A kollégák megfogalmazták, hogy nagyon előnyös lenne, ha egységes adatlapot lehetne alkalmazni akár a felvételnél, akár a különböző szervezetek közötti esetátadásnál. Ez utóbbi azért is problematikus, mert a hajléktalanellátásban ennek nincs protokollja, így gyakran informális kapcsolatok útján történik, arra épít, amely szabályozatlansága miatt számos nehézséget hordoz magában. Ehhez kapcsolódóan dilemmaként merült fel, hogy egyáltalán segíti-e az ügyféllel végzett szociális munkát, ha az esetátadás során minden korábbi információ bírtokába kerül az ügyfél új segítője, vagy előnyösebb elölről kezdeni a szakmai munkát (tabula rasa). Szintén dilemmaként merült fel a GDPR kérdésköre, melyet kiküszöbölhet egy olyan kezdeményezés, mely szerint az esetátadásnál jelen van az ügyfél is.
A jogszabályi háttérrel kapcsolatban felmerült annak kérdése, hogy vizsgáljuk-e egyáltalán a felvételnél az előírtakat: önellátási képesség megléte, jövedelmi helyzet, egészségügyi állapot stb. Szintén felmerült, hogy az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról már több ponton idejétmúlt, módosítása szükségessé vált, mint például a finanszírozási láb felülvizsgálata (férőhely alapú és nem az ügyfél szükségleteire, valamint a biztosított szolgáltatásokra épít), vagy a munkakörök betöltéséhez szükséges végzettségi követelmények szigorítása minőségbiztosítási okokból. Jó példaként fogalmazódott meg a vegyes munkakörök alkalmazásának lehetősége, melynek megvalósítására integrált intézményben van leginkább mód. Ebben a csoportban szintén megfogalmazódott, hogy az átmeneti szállásokon biztosított ellátási idő nem szolgálja az ügyfél érdekeit, érdemesebb lenne-e az ügyfél szükségleteihez igazítani a szálláson történő elhelyezés hosszát. Felmerült a térítési díjak dilemmája is, vagyis a munkatársak tapasztalata szerint nem emelkedik hosszú évek óta, amely véleményük szerint csökkenti az átmeneti szállás presztizsét. A csoportban nagyon hangsúlyosan jelent meg az együttműködés szükségessége, mind a szociális ellátás szereplóivel, mind pedig a „külsős” szereplőkel, úgy mint a kórházak, idősotthonok, vagy például a gondnokolt ügyfelek esetében a kijelölt gondnokkal, vagy akár a gyermekvédelemmel.
4. Ki a valódi célcsoport? Az ügyfélbevonás lehetőségei
Ebben a témacsoportban az alapvetés az volt, hogy az ügyfélkör meghatározása nélkül bevonásukról sem tudunk érdemben egyeztetni. Általános megállapítást nyert, hogy az ügyfélkör az 1993. évi III. törvény bevezetése, valamint annak későbbi kiegészítő rendeletei óta is jelentősen megváltozott, jellemzően egészségügyi és mentális állapotuk leromlott. Ebből következően az intézményben elérhető átlagos eszközökkel nehezebben aktivizálhatók és vonhatók be a biztosított szolgáltatásokba. Egyre ellentmondásosabb a cél, hogy ÁTMENETI ellátást nyújtsunk olyanoknak, aki előre láthatóan már nem lesznek önellátók. „Alulmotiváltságuk” a szűkös lehetőségekből fakad, melyet nem csak egészségügyi állapotuk erősít, hanem az a mentális teher, amit hordoznak. Jellemzően számos traumát éltek meg, csalódás érte őket. Ebből következően tehát az első és legfontosabb lépés az önbecsülés erősítése, támogatása. Ezt kevésbé segíti elő, hogy azok az épületek, amelyekben ügyfeleinket fogadjuk, nagyon rossz állapotban vannak, a környezet demoralizáló.
Ehhez kapcsolódóan a csoportban tehát két irányban indult el a gondolkodás:
- Mit tehetünk a környezet, a lehetőségek szempontjából? (élhetőbb környezet, kimeneti lehetőségek, nyugodtabb légkör stb.)
- Mit lehet tenni az egyén belső erőforrásainak támogatása szempontjából?
- Mit tehetünk a környezet, a lehetőségek szempontjából?
- Lobbizhatunk több közösségi helyiség kialakításáért, bevonhatunk civil szervezeteket, hogy kifessék, felújítsák az épületeinket. Cél lehet a szobák és a közösségi terek barátságosabbá tétele.
- Közösségi programok szervezése a szomszédság bevonásával
- Az ügyfelekkel közös programok, kirándulások szervezése, melyen részt vesz az összes kolléga
- Ügyfeleink számára olyan programok biztosítása, melyek az intézményen kívül szerveződnek és zajlanak, így kapcsolódni tudnak a társadalom egyéb tagjai felé is (pl. idősotthoni programok, koncert, színház stb.)
- Híres emberek meghívása az intézményekbe, de a többségi lakosságnak is nyitottan, hogy bejöjjenek a tereinkbe és találkozzanak az ügyfeleinkkel. Ez támogatná az ügyfeleink felé irányuló előítéletek legyőzését.
- Mit lehet tenni az egyén belső erőforrásainak támogatása szempontjából?
- Fontos, hogy tőlünk elfogadást kapjanak, tehát az ügyfél újra fontossá váljon önmaga számára
- Legyenek segítő beszélgetések, ahol teljes mértékű elfogadást élhet meg ügyfelünk, a támogató jelenlét által pedig lehetőség nyílik a célok megfogalmazására, illetve az azok eléréséhez vezető út meghatározására
- Alakítsunk ki közös szabályokat (házirendbe való beleszólás, közös szobarend, takarítási rend…)
- Hozzuk helyzetbe az ügyfelet, hogy érezze, tehet önmagáért.
- A kommunikáció itt is fontos! Milyen nyelvet használunk, amikor beszélgetünk, beszélü
- Ha tudok változtatni a környezetemen és tudok hatni az emberekre, akkor az önbecsülésem is fejlődik – ennek támogatása ügyfeleink esetében
A szakmai műhely zárásaként a nap folyamán átbeszélt témák kerültek rangsorolásra a Mentimeter módszer alkalmazásával. Ezen kívül arra hívtuk a résztvevőket, hogy javasoljanak még újabb témákat, határozzák meg, mi az, amivel semmiképpen se foglalkozzunk a jövőben és milyen módszerrel szeretnének a további szakmai műhelyeken dolgozni. Ennek megfelelően az alkalmon résztvevőket elsősorban a team működése, a hajléktalanellátásból, kiemelten az átmeneti szállásról való kilépés lehetőségei és a szolgáltatási elemek, valamint a szociális munka érdekelték. Legkevésbé szeretnének foglalkozni az adminisztrációval és az ügyfélbevonás lehetőségeivel, de ezek a témák is fontosak. Ezzel a rangsorolással teljes mértékben harmonizál, hogy mely témákkal szeretnének foglalkozni még a szociális szakemberek: kiemelkedően a jó gyakorlatokkal, a szakemberek, vagyis saját maguk mentális egészségével, kiemelten a kiégéssel. Megjelentek továbbá a következő témajavaslatok is: egészségügyi ellátások, a szakmai kapcsolatok építésének lehetőségei, a munkakörülmények, a fejlesztési lehetőségek (pl. pályázatok), az egyes célcsoportokhoz kapcsolódó gondozási formák és ellátási lehetőségek, az önkéntesek bevonása, a szociális munka marketingje. A kollégák jelezték továbbá, hogy a szakmai műhelyeken többek között semmiképpen ne legyen panaszkodás, ítélkezés, unalmas témák, hosszú előadások.
A válaszok egyértelművé tették, hogy érdemi, konstruktív egyeztetésekre, valós problémák átbeszélésére, cselekvésre nyitottak a szakemberek. A szakmai műhelyek munkamódszereként elsősorban a jó gyakorlatok bemutatását és az intézménylátogatást preferálnák, vagyis tanulni szeretnének egymástól a kollégák. Hasonlóképpen fontosnak tartották a problémamegoldó workshopok életre hívását is, de népszerű volt az a lehetőség is, hogy alkalmanként váltott módszerekkel dolgozunk.
Hunyadi Anett
Juhász Zsófia
