A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat hajléktalanellátással foglalkozó munkacsoportja 2023. november 8-án szakmai műhelyt tartott a demenciáról. Az előadók az Újbudai Szociális Szolgálat munkatársai: Benkó Erzsébet, mentálhigiénés szakember, demencia tanácsadó, korábbi demens személyek nappali ellátása vezető; Kovács Rita, pszichológus, demens személyek nappali ellátása vezető; és Mátics Katalin, intézményvezető voltak. A kollégák a szociális alapellátásban szerzett tapasztalataik alapján ismertették a demencia állapot jellemzőit, típusait, a diagnosztika eljárását, valamint a demens állapotra specializálódott ellátás ismérveit, a demens emberekkel való bánásmód helyes attitűdjét. Megtanulhattuk, hogy mennyit segít a személyközpontú ellátásban a szoros, tartalmas napirend, és ha ismerjük az idős ember személyiségét, múltját
A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat hajléktalanellátással foglalkozó munkacsoportja 2023. november 8-án szakmai műhelyt tartott a demenciáról. Az előadók az Újbudai Szociális Szolgálat munkatársai: Benkó Erzsébet, mentálhigiénés szakember, demencia tanácsadó, korábbi demens személyek nappali ellátása vezető; Kovács Rita, pszichológus, demens személyek nappali ellátása vezető; és Mátics Katalin, intézményvezető voltak. A kollégák a szociális alapellátásban szerzett tapasztalataik alapján ismertették a demencia állapot jellemzőit, típusait, a diagnosztika eljárását, valamint a demens állapotra specializálódott ellátás ismérveit, a demens emberekkel való bánásmód helyes attitűdjét. Megtanulhattuk, hogy mennyit segít a személyközpontú ellátásban a szoros, tartalmas napirend, és ha ismerjük az idős ember személyiségét, múltját.
A tartalmas, lényegre törő, a speciális kommunikáció fő szempontjait is bemutató előadásokat kiscsoportos esetmegbeszélés és tapasztalatmegosztás követte. A három csoportot az Újbudai Szociális Szolgálat munkatársai vezették és közel negyven hajléktalanellátásban dolgozó kolléga aktív részvételével zajlottak. A Máltai Szeretetszolgálat által 2022-ben végzett kutatásában[1], ahol 540 hajléktalan embert kérdeztünk, közel 3% volt a demens emberek aránya. Közülük többen nem töltötték be a hatvanadik életévüket sem. Többségük több, mint tíz éve él hajléktalanságban. A kollégák napi gyakorlata is megerősítette, hogy a témaválasztás aktuális, tekintettel a hajléktalanellátásban növekvő számú idős férfire és nőre, akik közül sokan diagnosztizálhatóak a demencia kezdeti, középsúlyos és akár súlyos stádiumaival, ennek ellenére a hajléktalanellátás ügyfelei. Jellemzően nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek, rossz egészségi állapotban vannak. Az intézményközi együttműködést és a csapatmunkával történő esetmenedzselést különösen is szükségessé teszi, hogy a demenciával diagnosztizálható, hajléktalanságban élő személyek ellátására alkalmas intézményhálózat férőhely szempontjából és strukturálisan egyaránt lépéshátrányban van, így a halmozottan hátrányos helyzetben levők esélyei különösen kilátástalanok.
A hajléktalanellátásban dolgozó kollégáknak pedig gyakran gondozási szükségleteket, felügyeletet, kísérést és az esetmenedzselést egyszerre kell megoldani a nem erre tervezett ellátórendszerben. Ez gyakran nagy mentális és fizikai terhet ró a kollégákra.
A beszélgetések egyik fontos megállapítása volt, hogy nem annyira az életkor, mint inkább az aktuális egészségügyi és mentális állapot a mérvadó. A gyakorlat is azt igazolja, hogy a demencia nem csak a legidősebb korosztály körében van jelen. A pontos állapotfelméréshez, diagnózishoz igénybe kell venni pszichiáter, gerontológus vagy neurológus szakorvos véleményét. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy figyelembe kell venni, demens ellátásra szorulhatnak olyan személyek is, akik időskori gondozása nem megoldott. Ha jogi akadálya nem is lenne az idősotthoni felvételnek, mégis a hajléktalan ellátásba szorulnak fokozott ápolási szükségletű személyek is. Az idősotthonok telítettsége mellett mind az idősotthonba való egyszeri bekerülési díj, mind a havi térítési díj szűkíti a hajléktalan emberek számára elérhető férőhelyek számát.
Másik fontos szempont, hogy a hajléktalanellátásban az esetkezelések során a kezdődő demenciánál máris törekedhetünk a megelőző intézkedésekre, elindítva az időigényes nyugdíjaskori ellátásba való jelentkezéseket. Egyúttal a nappali melegedők, szállók különböző személyes- és csoportfoglalkozásaival sokat tehetünk a jóllétükért. A demens hajléktalan emberek támogatására végső soron ugyanazokat az alapelveket kellene alkalmazni, amit az idősellátásra vonatkozóan elmondtak az előadásban dolgozó kollégák: az épített környezet, a kommunikáció és a strukturált foglalkozások szerepe mind fontos. Végül kiemelhetjük azt is, hogy a demencia erősen csökkenti az önérvényesítő képességet, ezért fontos a fizikai és a jogi védelem biztosítása, a gondnoki rendszernek elsősorban ezért van döntő jelentősége. Az eseti gondnokság intézményéről is egyeztettünk, mely egy rugalmasabb megoldás lehet krízishelyzet esetén.
[1] Mentális zavarral élő hajléktalan emberek szociális és egészségügyi támogatása (2022 kézirat)
Szentkereszty Tamás
Munkacsoport vezető