A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Óvodai és iskolai szociális segítők, valamint Átmeneti gondozás munkacsoportjai a Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával közös szakmai napot tartottak 2025. november 21-én, amely a gondozási esetekkel kapcsolatos hatékony együttműködés lehetőségeinek megvitatását tűzte ki célul. A szakmai nap stratégiai jelentősége abban rejlett, hogy a gyermekvédelem e két kulcsfontosságú területe lehetőséget kapott egymás munkájának, nehézségeinek megismerésére, közös szakmai nyelvének kialakítására, az együttműködési felületek felfedezésére, valamint a felmerülő problémák rendszerszintű kezeléséhez szükséges stratégia kialakítására.
Mi történik, ha négy különböző érdekű szakembert leültetünk egy asztalhoz?
A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Óvodai és iskolai szociális segítők, valamint Átmeneti gondozás munkacsoportjai a Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával közös szakmai napot tartottak 2025. november 21-én, amely a gondozási esetekkel kapcsolatos hatékony együttműködés lehetőségeinek megvitatását tűzte ki célul. A szakmai nap stratégiai jelentősége abban rejlett, hogy a gyermekvédelem e két kulcsfontosságú területe lehetőséget kapott egymás munkájának, nehézségeinek megismerésére, közös szakmai nyelvének kialakítására, az együttműködési felületek felfedezésére, valamint a felmerülő problémák rendszerszintű kezeléséhez szükséges stratégia kialakítására.
A rendezvény első felében a plenáris kerekasztal-beszélgetés keretében elhangzott szakmai dilemmákat, az azt követő szekcióüléseken vitatták meg a részvevők. A szekciókban a két szakmai munkacsoport tagjai párbeszédet folytattak többek között a felvetett kulcsproblémákról, a megosztott jó gyakorlatokról, valamint a jövőbeli cselekvés lehetséges irányairól.
Dilemmák és szakmai felvetések
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a köznevelés részéről Kapa-Takács Erika, Észak-Budapesti Tankerületi Központ, Köznevelési, Jogi és Humánpolitikai Főosztály vezetője, az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység képviseletében Szabóné Bánfalvi Katalin, Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ, óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység szakmai vezetője volt, az átmeneti gondozás munkacsoportot a beszélgetésen Rubi Orsolya, Pesterzsébet Önkormányzatának Humán Szolgáltatások Intézménye, Gyermekek Átmeneti Otthonának vezetője és Csomortány Judit Réka, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza Zuglói Családok Átmeneti Otthonának vezetője képviselte. A beszélgetést Busi Zoltán, ÓCSTGYVK módszertani munkatársa vezette.
A rendezvényt megnyitó kerekasztal-beszélgetés egy alapvető szakmai és etikai kérdés köré épült, amely a napi gyakorlatban is folyamatosan jelen van: a gyermek átmeneti gondozásban való részvételével kapcsolatos információ megosztásának szükségessége, módja és célja. A vita rávilágított a szociális és a köznevelési szféra közötti alapvető nézőpontbeli különbségekre, amelyek az információáramlás célját és a gyermek érdekeinek értelmezését illetően is eltérő prioritásokat mutatnak.
Legyen vagy ne legyen?
A vita fő dilemmája az volt, hogy az iskolának vagy az óvodai-iskolai szociális segítőnek egyáltalán tudnia kell-e arról, hogy egy gyermek átmeneti gondozásban van? A kérdésre a résztvevők eltérő, de egyaránt megalapozott szakmai válaszokat adtak.
Érvek az információmegosztás mellett:
Csomortány Judit Réka és Rubi Orsolya, az átmeneti gondozás képviselői, amellett érveltek, hogy az információnak kulcsszerepe van a gyermek beilleszkedésének segítésében. Hangsúlyozták, hogy az átmeneti otthonból érkező gyermekekkel szemben gyakori a negatív előítélet, és az óvodai és iskolai szociális segítő szakember sokat tehet az iskola befogadóbbá tételéért. Rámutattak, hogy a szociális segítő kvázi kapocsként, összekötőként funkcionálhat a köznevelési intézmény és a többi segítő szakember – a családsegítő, az esetmenedzser és az átmeneti otthon munkatársai – között, biztosítva a pedagógusok megfelelő tájékoztatását és a gyermek szükségleteinek megfelelő támogatását.
Érvek az információmegosztás ellen vagy annak korlátozása mellett
Szabóné Bánfalvi Katalin és Kapa-Takács Erika a másik oldalról közelítették meg a kérdést. Álláspontjuk alapvető elvi megfontoláson nyugodott: „minden gyerek egyforma”, és a segítségnyújtásnak a felmerülő probléma mentén kell szerveződnie, nem pedig a gyermek státusza alapján. Rámutattak, hogy problémás viselkedés vagy beilleszkedési nehézség bármelyik gyermeknél előfordulhat, függetlenül attól, hogy átmeneti otthonból érkezik-e. Ebből kiindulva felvetették, hogy ha a gyermekkel nincs különösebb probléma, a felesleges információmegosztás indokolatlan terhet róhat rá, stigmatizálhatja, és szükségtelenül bevonja egy újabb segítői kapcsolatba.
A sok bába között elvész a gyerek?
A beszélgetés során felmerült egy kapcsolódó, rendszerszintű probléma is: a gyermekek és családjaik körül lévő segítők magas száma. A résztvevők egyetértettek abban, hogy egy védelembe vett gyermek esetében akár 8-10 különböző szakember is kapcsolatban állhat a családdal, beleértve az osztályfőnököt, az iskolapszichológust, a családsegítőt, az esetmenedzsert, az átmeneti otthon családgondozóját és szakgondozóját, valamint egyéb fejlesztő szakembereket és önkénteseket.
A vita során megfogalmazódott a következtetés, hogy a túl sok segítő jelenléte – különösen, ha a kompetenciahatárok nincsenek egyértelműen tisztázva – alááshatja a szülői kompetenciákat. Ha a szülő azt éli meg, hogy minden oldalról megmondják neki, mit és hogyan tegyen, az ellenállást válthat ki belőle, és ahelyett, hogy megerősödne a szerepében, passzívvá vagy elutasítóvá válhat a segítő folyamattal szemben. Ez a dilemma közvetlenül visszautal az információmegosztás kérdésére: egy újabb szakember (pl. az óvodai és iskolai szociális segítő) bevonása, bár jószándékú, tovább növelheti a családot körülvevő szakemberi háló sűrűségét, ami éppen a szülői kompetenciák erősítése ellen hathat, ha a szerepek nincsenek precízen tisztázva.
A kerekasztalon felvetett dilemmák és rendszerszintű problémák a szekcióülések során tovább mélyültek, ahol a résztvevők a napi gyakorlat konkrét esetein keresztül vizsgálták az együttműködés kihívásait.
A problémák tényleg problémák?
A szekcióülések lehetőséget teremtettek arra, hogy a plenáris ülésen felvetett elvi dilemmákat a résztvevők a terepen tapasztalt, rendszerszintű és gyakorlati kihívások szintjére helyezzék. Az élénk párbeszéd során négy, egymással szorosan összefüggő problémakör rajzolódott ki, amelyek az együttműködés mindennapi akadályait világítják meg.
A kompetenciahatárok elmosódása
A leggyakrabban felmerülő és legfeszítőbb problémaként a szakemberek közötti feladat- és felelősségi körök tisztázatlanságát nevezték meg. A résztvevők szerint gyakran nem egyértelmű, hogy az óvodai és iskolai szociális segítő, az átmeneti otthon munkatársa, a családsegítő, az esetmenedzser, vagy a pedagógus meddig terjedő hatáskörrel bír egy adott esetben. Ez a bizonytalanság párhuzamos munkavégzéshez, feladatok elhárításához vagy éppen a másik szakmai területére való betolakodáshoz vezethet. Ennek megoldására egyértelmű igény fogalmazódott meg egy írásos szakmai protokoll kidolgozására, amely rögzítené az óvodai és iskolai szociális segítő feladatait az átmeneti gondozással kapcsolatos esetekben.
Kommunikációs és rendszerszintű akadályok
A szakemberek közötti hatékony kommunikáció hiánya szintén központi problémaként jelent meg. A résztvevők kiemelték a „különböző szakmai nyelvezet” problémáját: a szociális szakma és a pedagógia képviselői gyakran más fogalmi keretben értelmezik ugyanazt a helyzetet. Emellett a személyes kapcsolattartás hiányát is kritizálták; a csak telefonon vagy e-mailben történő egyeztetés nem alkalmas a bizalmi légkör kialakítására, ami az érdemi együttműködés alapfeltétele.
Az óvodai és iskolai szociális segítők kommunikációs problémáival kapcsolatban is felszínre került a felkészítésük hiánya. A szociális segítő tevékenység célcsoportjába tartoznak a gyermekek (óvodáskortól a felnőtté válásig), az ő családtagjaik (szülők, nagyszülők stb.), valamint a pedagógusok, és minden olyan szakember, akik a köznevelési intézményekben dolgoznak. Ez eléggé nagy kommunikációs kihívás elé állítja a szociális segítőket. És itt még nem említettük azokat az eseteket, amikor méltatlankodó, haragos, indulatos, agresszív viselkedésű gyermekkel vagy szülővel kell szót érteniük. Az erre történő felkészítés jelenleg nem része a munkakörhöz kötött kötelező továbbképzésnek, amely bevezetése a jövőben elengedhetetlenül fontos lenne.
Megalkuvás vagy beilleszkedés?
A szekciók részletesen foglalkoztak azokkal a specifikus kihívásokkal, amelyekkel az átmeneti gondozásban élő gyermekek szembesülnek az iskolai közegben. Ilyen problémaként azonosították a bullying és a kortárs bántalmazás magas kockázatát, az intézményi életmód következtében kialakuló hospitalizációt, a nehezített tanulási körülményeket (pl. a nyugodt felkészülés lehetőségének hiánya), valamint a túlkoros diákok speciális helyzetét.
A szülő mindenhol szülő?
A kerekasztal-beszélgetésen Rubi Orsolya által már felvetett problémát megerősítve a szekciók is kiemelték, hogy a köznevelési intézmények gyakran nincsenek tisztában az átmeneti gondozás jogi hátterével. A leggyakoribb tévhit, hogy az átmeneti otthonba kerüléssel a szülői felügyeleti jog megszűnik. Ez a félreértés ahhoz vezet, hogy az iskola kizárólag az otthon munkatársaitól várja a szülői feladatok ellátását, figyelmen kívül hagyva a szülő továbbra is fennálló felelősségét és jogait.
A problémák feltárása mellett a résztvevők számos konstruktív megoldási javaslatot és már működő jó gyakorlatot is megosztottak, amelyek a jövőbeli cselekvés alapjául szolgálhatnak.
Bemutatott jó gyakorlatok és jövőbeli cselekvési javaslatok
A szekcióülések konstruktív légköre lehetővé tette, hogy a problémák azonosításán túl a párbeszéd a gyakorlati megoldások és a jövőbeni együttműködés javítására irányuló javaslatok felé mozduljon el. A megosztott jó gyakorlatok a rendszerszintű és az egyéni esetkezelési szintű beavatkozásokra egyaránt kitértek.
Intézményközi együttműködés erősítése
- Egy bemutatott jó gyakorlat szerint a tankerület nem egyetlen körzeti iskolát jelöl ki az átmeneti otthonban élő gyermekek fogadására, hanem – egy konkrét példa szerint – négy iskolát is kijelölt erre a célra, elosztva ezzel a feladatokat és megelőzve az egy intézményre nehezedő túlzott nyomást.
- Javaslatként merült fel, hogy az átmeneti otthonok munkatársait vonják be az iskolai esetmegbeszélésekbe és mentálhigiénés csoportok munkájába a bullying elleni hatékony fellépés érdekében.
- A szakemberek egyöntetűen hangsúlyozták a személyes, rendszeres kapcsolattartás fontosságát a telefonos egyeztetések helyett, mivel a bizalmi légkör kiépítéséhez elengedhetetlen a személyes találkozás.
Az esetkezelés hatékonyságának növelése
- Javaslatként fogalmazódott meg a korai esetkonferenciák tartása, már a család rendszerbe kerülésének elején, az összes érintett szakember bevonásával.
- Kulcsfontosságú eszközként nevezték meg a cselekvési és gondozási terveket, amelyekben pontosan le kell fektetni, hogy melyik szakembernek mi a konkrét feladata, ezzel rögzítve a kompetenciahatárokat és elkerülve a párhuzamosságokat.
- Alapvető szükségletként fogalmazódott meg az átláthatóság és az intenzív, folyamatos információáramlás biztosítása minden érintett szakember – beleértve a pedagógusokat is – között.
Szakmai alapok megerősítése
- A rendezvény egyik legerősebb üzenete az egyértelmű, írásos szakmai protokoll iránti igény volt, amely világosan rögzítené az óvodai-iskolai szociális segítők feladatait és kompetenciáit az átmeneti gondozásban lévő gyermekek eseteiben.
- A résztvevők kiemelték a rendszerszemléletű megközelítés és a szakemberek közötti, egymás szakértelmén alapuló bizalom kiépítésének fontosságát.
A felvázolt javaslatok egyértelműen kijelölik a fejlesztés irányait, ugyanakkor a rendezvény zárásakor egy fontos hiányosságra is fény derült, amely a jövőbeli párbeszéd fókuszát is meghatározza.
Beszéljünk még róla!
A szakmai rendezvény legfontosabb üzenete, hogy az óvodai-iskolai szociális segítők és az átmeneti gondozást nyújtó intézmények közötti hatékony együttműködéshez elengedhetetlen a kompetenciahatárok tisztázása, a kommunikáció rendszerszintű javítása és a közös, bizalmon alapuló szakmai gondolkodás. A nap során feltárt problémák és a bemutatott jó gyakorlatok egyaránt megerősítették, hogy a két terület szakemberei elkötelezettek a közös munka iránt, de a sikerhez a rendszerszintű keretek megerősítésére van szükség.
A rendezvény zárásakor egy lényeges kritikai észrevétel is megfogalmazódott: a résztvevők köréből hiányoztak a családsegítők és az esetmenedzserek. A szakemberek rámutattak, hogy míg az óvodai és iskolai szociális segítő az iskolai rendszeren belül, az átmeneti otthon pedig a lakhatási és gondozási krízishelyzetben nyújt támogatást, a családsegítők és esetmenedzserek azok, akik a család teljes ökoszisztémáját kezelik – a lakhatástól a munkavállaláson át a szülői készségek fejlesztéséig. Nélkülük a párbeszéd csak a rendszer két szeletére fókuszál, figyelmen kívül hagyva a központi koordinációs szereplőket.
A rendezvény végső konklúziója tehát kettős. Egyrészt sikeresen tárta fel a kulcsfontosságú problémákat és elindított egy hiánypótló szakmai párbeszédet. Másrészt egyértelműen kijelölte a következő lépést: egy olyan jövőbeli szakmai fórum megszervezésének szükségességét, amely a hiányzó, de nélkülözhetetlen szakemberek bevonásával folytatja a megkezdett munkát, és tesz lépéseket egy átfogó, minden szereplő által elfogadott együttműködési protokoll kidolgozása felé.
Pénzes Zsuzsanna
Óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység szakmai vezetője
Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ