Beszámoló a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Idős Emberek Szociális Alapszolgáltatásai munkacsoportjának november 6-i üléséről.
Beszámoló a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Idős Emberek Szociális Alapszolgáltatásai munkacsoportjának november 6-i üléséről
A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Idős Emberek Szociális Alapszolgáltatásai Munkacsoportjának november 6-i ülése az Újbudai Szociális Szolgálat központjában ( Budapest, XI.ker. Keveháza u. 6. sz.) került megrendezésre. A résztvevők ez alkalommal a házi segítségnyújtásban dolgozó szakemberek mentális és érzelmi jóllétének megőrzésére fókuszáltak. A rendezvényen az Idős Emberek Budapesti Szociális Alapszolgáltatásai munkacsoport tagjai vettek részt ( budapesti önkormányzati és egyházi fenntartású szociális szolgáltatók munkatársai) 38 fővel.
Az előadást Szokoli Erzsébet szociálpolitikus, szociális munkás és szupervízor tartotta, aki gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogyan maradhatnak a segítők hosszú távon is kiegyensúlyozottak és motiváltak. Fontos az önsegítés lehetősége, a gondolkodásmód megváltoztatása a stressz kezelésében, illetve a társadalmi szemléletnek megfelelően a közösség felelősségéről is beszéltünk.
Az előadás elején a jóllét fogalmát jártuk körül: nemcsak a testi egészség, hanem a mentális és érzelmi egyensúly is fontos része annak, hogy valaki „jól legyen”. Szó esett a pozitív önkép, az érzelmi rugalmasság és az élet értelmének megtalálása szerepéről. Ehhez azonban önismereti munka szükséges, konkrét asszertív kommunikációs, és konfliktus kezelési technikák elsajátításával együtt. Persze az egészséges, aktív életmód is fontos, melyről sokszor esett szó a munkacsoporton mind az ügyfelek, mind a munkatársak vonatkozásában. A segítő szakmákban különösen nagy kihívás a mindennapi stressz és érzelmi terhelés kezelése. Lényeges, hogy a stresszhelyzetek megelőzése a leghatékonyabb módszer.
Előadónk kiemelte, hogy a jóllét megőrzése, így a stresszhelyzetek megelőzése és kezelése közös felelősség: a munkahely, a közösség és az egyén egyaránt tehet érte.
A munkáltató feladata a támogató környezet megteremtése – a megfelelő munkafeltételek, világos feladatmegosztás, következetes irányítás és a teljesítmény elismerése mind hozzájárulnak a szakemberek elégedettségéhez. A házigondozó legtöbbször egyedül van az idős emberrel, amely egy speciális helyzet. Eltérő gyakorlatok vannak arra vonatkozóan, hogy mikor találkoznak a gondozók és milyen lehetőség van arra, hogy munkatapasztalataikat, nehézségeiket megosszák. Fontos lenne a gondozónők munkáját mindenhol folyamatosan és rendszeresen támogatni. Azonban a különböző intézmények lehetőségei – külső okok (az ellátandó lakosság demográfiai, szociokulturális helyzete) – belső okok (a szakmai szervezet humánerőforrás állománya) nem teszik lehetővé, hogy egy konkrét megoldást javasoljunk. Az előadó amellett érvelt, hogy a napi szintű találkozás akár a munkanap elején és végén segíti a határtartást a munkahely és a magánélet között. A rendszeres esetmegbeszélések segítik a szakmai kompetenciák fejlődését, a konfliktusok egységes feloldását. A közösség ereje a kapcsolódásban és a kölcsönös támogatásban rejlik, míg az egyéni oldalról a tudatos önreflexió, a pihenés, a határok kijelölése és a saját jóllétünkért vállalt felelősség a legfontosabb.
Az előadást követően a résztvevők két fős beszélgetésekben osztották meg a bevált megküzdési stratégiáikat, kinek mi ad a hétköznapokban feltöltődést: sport, kirándulás, családi programok, olvasás, szépítkezés, vallási közösséghez való tartozás szabadságolás, aktív pihenés, kreatív-, zenéhez művészethez köthető kulturális- tevékenységek, közösségi részvétel, természetben végzett tevékenységek. Tehát megerősítettük egymást abban, hogy a mentális egészség megőrzéséhez mindenkinek szüksége van én-időre.
A szakmai személyiség építése is fontos a szociális szféra minden végzettségű tagja számára. Az adekvát szakmai továbbképzések, esetmegbeszélések, szupervízió, csapatépítés, tréningek jó példái ennek. A találkozó végére egyértelművé vált: a segítők jólléte nemcsak a saját, hanem a gondozott idősek életminőségét is meghatározza. A mentális és érzelmi egyensúly ápolása tehát nem luxus, hanem a minőségi szociális munka alapfeltétele.
dr. Steiner Erika
Idős Emberek Alapszolgáltatásai