A család- gyermekjóléti központok egyik speciális szolgáltatása a Kapcsolattartási ügyeletek működtetése annak érdekében, hogy a kapcsolattartásra jogosult külön élő szülő/ más személy (nagyszülő) védett, semleges helyen találkozzon gyermekével/unokájával és a kapcsolattartást segítő szakemberek jelenlétében lépésről-lépésre a rövidebb idejű felügyelt kapcsolattartástól az elvitellel járó kapcsolattartásig sikeresen újra építse kapcsolatát.
A család- gyermekjóléti központok egyik speciális szolgáltatása a Kapcsolattartási ügyeletek működtetése annak érdekében, hogy a kapcsolattartásra jogosult külön élő szülő/ más személy (nagyszülő) védett, semleges helyen találkozzon gyermekével/unokájával és a kapcsolattartást segítő szakemberek jelenlétében lépésről-lépésre a rövidebb idejű felügyelt kapcsolattartástól az elvitellel járó kapcsolattartásig sikeresen újra építse kapcsolatát.
A kapcsolattartásokon dolgozó szakemberek évente több alkalommal is találkoznak országos konferenciákon, továbbképzéseken, szekcióüléseken, ahol bemutathatják az intézményükben folyó kapcsolattartási munkát és kicserélhetik tapasztalataikat. Munkájuk, tapasztalataik, összefogásuk teszi lehetővé, hogy az elméleti – jogi síkon kidolgozott, a felügyelt kapcsolattartást érintő jogszabályok megvalósítása a tényleges tereptapasztalatokból kiinduló egységes módszerek és eljárások alapján valósuljanak meg egy új, kidolgozás alatt lévő protokoll keretében.
2025 -ben a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) keretében került megszervezésre két módszertani megbeszélés, ahol az első részben egy-egy intézménybemutató keretében a résztvevő szakemberek megismerték a 3. és a 13. kerületben folyó munkát, a dokumentáció vezetésének és a szakemberek közötti együttműködésnek jó gyakorlatát.
2025.06.03.-án Tapasztó Gábor, az Óbudai Családi Tanácsadó Központ csoportvezetője elmondta, hogy a III. kerületben az esetek 40-40%-ban apai és nagyszülői, 20%-ban pedig anyai kapcsolattartás történik. A 10 munkatárs közül 7 fő esetmenedzser, akik a pénteki (2026-tól pedig a szombati) kapcsolattartáson vesznek részt, 2 fő pedig kapcsolattartási ügyeletes és jelzőrendszeri tanácsadó.
A kapcsolattartások sikeres megvalósításának egyik alapja a kapcsolattartást megelőző konzultációk, ahol a szabályokat, kereteket ismertetjük, aláírjuk az adminisztrációt. A másik pedig, hogy szükség esetén azonnal beavatkozunk a különféle konfliktuskezelési technikák alkalmazásával. A kapcsolattartás alatt felmerülő vitás helyzetben a kapcsolattartási ügyeletes jogosult dönteni a végzés és a határozat alapján. Az intézmény kapcsolattartási mediációs lehetőséget is biztosít a résztvevő szülők/nagyszülők számára annak érdekében, hogy a kapcsolattartás körülményei minden fél számára megnyugtatóan rendeződjenek.
További jó gyakorlat a különböző játékok pl. csocsó, darts, pingpong résztvevők általi használata, amely segíthet a szülő-gyermek kapcsolatának újjáépítésében, elmélyítésében.
Azokban az esetekben, amelyekben a kapcsolattartásra kötelezett édesanya is bent van a kapcsolattartás elején, az anya-gyermek leválás elősegítésének érdekében detektívtükröt használunk, ahol a szülő segítő jelenlétében bizonyosodhat meg a kapcsolattartás további részében a gyermek jólétéről, biztonságáról.
A III. kerületben kiemelt figyelmet fordítunk az ésszerű dokumentáció kialakítására, ezen belül az új tevékenységi adatlap és értékelő lap bevezetésére. A szülők körülményeinek, mentális állapotának javításáért felajánljuk az intézmény speciális szolgáltatásait (pl. pszichológus, családterapeuta, jogász), illetve a kapcsolattartás egyes eseteiben mediátort is igénybe lehet venni.
Dr. Wahl Patrícia az intézmény jogi tanácsadója kiemelte, hogy 2021. 01. 01. napjától a szülői kapcsolattartás szabályozása, újra szabályozása és végrehajtása bírósági hatáskörbe tartozik, ugyanakkor a kapcsolattartásra jogosult más személyek, így pl. a nagyszülői kapcsolattartás szabályozása, valamint a 2020. 12. 31. előtt bíróság által szabályozott kapcsolattartás megváltoztatása a gyámhatóság hatásköre. A bírósági vagy a gyámhatóság által szabályozott és elmaradt kapcsolattartás végrehajtásával kapcsolatos eljárásokat a bíróság nemperes eljárásra vonatkozó szabályok alapján végzi, és a kapcsolattartás megszegése – például határidők elmulasztása, kapcsolattartás indokolatlan akadályozása – szankciókat vonhat maga után. Emellett változások történtek a védelembe vételi eljárásokban is: ha a bíróság megállapítja, hogy a gondozó szülő hibájából maradt el a kapcsolattartás, értesíti a gyámhatóságot, amely hivatalbóli eljárás keretében vizsgálja a védelembe vétel szükségességét. Védelembe vétel esetén figyelmezteti a szülőt, hogy védelembe vétel eredménytelensége esetén feljelentést tesz kiskorú veszélyeztetése miatt.
2025.10.30.-án a Prevenciós Központban került sor a Kapcsolattartási Ügyeletben dolgozó szakemberek őszi módszertani megbeszélésére. A megbeszélésen részt vettek az 1., 2., 3., 4., 6., 8., 13.,15., 20., 21., a 22. kerület-, és 2 civil szervezet szakemberei.
A megbeszélésen Szernecz Zoltán kapcsolatügyeleti koordinátor „A kapcsolattartás mozaikja” címmel mutatta be a Prevenciós Központ Kapcsolattartási Ügyeletét. Tőle megtudtuk, hogy a kapcsolatügyelet sikeréhez minden apró egymáshoz illeszkedő részlet hozzájárul: a gyermek, a szülők, a szakemberek és a rendszer együtt adja ki a teljes, harmonikus képet, amelynek végső célja a kiegyensúlyozott (mosolygó) gyermek.
Az intézményben a Kapcsolattartási Ügyeletet 10 fő családsegítő, esetmenedzser és mediátor beosztású szakember látja el hétfőn és kedden 15 és 19 óra között, a családok időbeosztásához igazodva. Minden kapcsolatügyelet során két szakember van jelen, ami biztonságot és átláthatóságot nyújt. Cél, hogy a szülő és a gyermek közös ideje valóban minőségi legyen. A kapcsolattartások túlnyomó része (50 %-a) apai, de megtalálható anyai és nagyszülői kapcsolattartás is. A felügyelt kapcsolattartás elrendelésének jellemző okai között szerepel bántalmazás, kapcsolati erőszak, szerhasználat.
Minden kapcsolattartási ügyelet egyedi, nincs egységes sablon, ezért a szakember személyisége, rugalmassága és empátiája kulcsfontosságú a sikeres működéshez. Emellett nincs egyetlen jól bevált módszer sem; minden alkalom más és más, ezért a szakembereknek mindig rugalmasnak, figyelmesnek és empatikusnak kell lenniük.
A kapcsolatfelvétel személyes találkozás keretében működik, ahol ismertetik a házirendet, szabályokat és a keretmegállapodást. Már az első találkozás sok információt elárul a szülők együttműködési szándékáról.
Problémát okoz, ha a szülő fizikailag jelen van, de nem kapcsolódik a gyermekhez, ilyenkor a szakember segíti a kommunikációt és a játék újraindítását, szükség szerint pszichológus, mediátor vagy családkonzulens bevonásával. Mindemellett a túl hosszú ideig tartó kapcsolattartások nem hatékonyak, ezért fontos, hogy a bírósági határozatoknak legyen időbeli kerete, -ha lehet- ne legyen ez egy végtelen folyamat, hiszen a kapcsolattartási ügyelet célja a gyermek és szülő közötti kapcsolat helyreállítása.
A második előadó Dr. Dvorán Gabriella a Központ jogi tanácsadója adatvédelemmel és családjoggal foglalkozik. Előadásában „jogszabályok útvesztőjében, gyakorlati kapaszkodókkal” címmel a kapcsolattartási ügyelet és a felügyelt kapcsolattartás elrendelése témakörének (jogi) dilemmáit foglalta össze, a szakterületéhez kapcsolódó tapasztalatainak, illetve javaslatainak az ismertetésével.
Az előadás elején hangsúlyozta, hogy a felügyelt kapcsolattartások csak a Gyermekjogi Egyezmény ismeretében értelmezhetőek, mert a jelenlegi jogszabályok ellentmondásosak és hiányosak. A magyar jogrendszer jelenlegi formájában nem védi megfelelően a gyermek jogait, a rendszer a szülők jogvitáit szolgálja, nem a gyermeket. Fontos annak képviselete, hogy a gyermek ne legyen az érintettek közötti játszma „eszköze”! Hiányzik a kommunikáció a jogalkotás és jogalkalmazás között, ezért a szakmai visszajelzéseket el kell juttatni a döntéshozókhoz. Csak nyílt szakmai párbeszéd és együttműködés révén javulhat a rendszer, és érvényesülhet a gyermek valódi érdeke.
Kiemelte, hogy a jogszabályokban előírt előzetes egyeztetés gyakran formális vagy elmarad, és a gyermek véleményét ritkán kérik ki, pedig ez kötelező az EU-s jogharmonizáció szerint. Annak ellenére, hogy a gyermek kapcsolattartási joga alkotmányos alapjog, mégsem tájékoztatják megfelelően jogaikról, nem mindig érvényesül a beleegyezés vagy a visszajelzés lehetősége. Ugyanakkor a szakembernek a bíróságot és gyámhatóságot értesítenie kell, ha a gyermek nem szeretne benne részt venni.
A gyermek valódi meghallgatása gyakran problémás pedig érdeke, hogy véleményét ismerjék a felügyelt kapcsolattartás elrendelése előtt, hogy a kapcsolattartás előtt hatósági meghallgatáson legyen gyermekpszichológus is, valamint a kapcsolattartási helyszín ne legyen kihallgatószoba. A bírók gyakran nem empatikusak, rutinszerűen járnak el, nincs megfelelő felkészültségük a gyermek meghallgatására.
A bírók és ügyvédek gyakran nem ismerik a fogalmakat („kapcsolattartási ügyelet” vs. „kapcsolatügyelet”) és a döntéseik gyakran a szülők konfliktusait tükrözik, nem a gyermek érdekeit. Mindez a kapcsolattartás megvalósításában gyakorlati és jogi problémákat okoz. Jelenleg a családjogi ügyekhez nem kell külön szakmai képesítés, így sok ügyvéd nem érti a gyermekvédelmi és pszichológiai összefüggéseket.
Az előadás során továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a bíróságnak a felügyelt kapcsolattartás elrendelése előtt meg kellene bizonyosodni arról, hogy megvan-e a kapcsolattartás két konjunktív feltétele: a) a kapcsolattartásra jogosult veszélyezteti-e a gyermek(ek)et, b) magatartása a gyermek(ek) érdekével ellentétes-e? Ha ezek nem teljesülnek egyszerre, akkor az intézkedés jogellenes. Emellett, ha az elrendelésre okot adó körülmény megszűnik, a fenntartás sem indokolt, hiszen a gyermek érdekét veszélyeztető, felróható magatartás hiányában a különélő szülőtől az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható meg.
A másik legnagyobb probléma, hogy a bírósági határozatok legnagyobb része nem időkorlátos. Pedig a Kúria álláspontja szerint, amennyiben a bíróságok az elvitellel megvalósuló kapcsolattartás korlátozását rendelik el, akkor a korlátozás záró időpontját is meg kell határozni. A korlátozás meghatározott időtartamhoz kötése azért jelentős és elmaradhatatlan bírói rendelkezés, mivel ennek elmaradása a gyermek érdekét és a szülő kapcsolattartáshoz fűződő jogát sérti, ezáltal nem biztosítja ezen alapjogok érvényesülését.
A kapcsolattartás előkészítése előtt a bíróságnak a megvalósító intézménnyel előzetesen egyeztetni kellene a családnak javasolt egyéb szolgáltatásokról (pl. a résztvevő gyermek előzetes gyermekpszichológiai felkészítéséről), a fokozatosságról, illetve a szülőknek a kapcsolattartás alatt nyújtandó mentális segítségnyújtásról és a kapcsolattartás egyéb feltételeiről.
A felügyelt kapcsolattartás megvalósításával kapcsolatban az előadó elmondta, hogy maximum 6–8 hónapig kellene tartania, hosszabb fennállás esetén más szakember bevonása szükséges és előzetes gyermekpszichológiai felkészítés. Emellett a felügyelt kapcsolattartást megvalósító intézmény vezetője fel is függesztheti a kapcsolattartási ügyelet szolgáltatást, ha az valamelyik fél hibájából 6 hónapja nem működik. A sikeres kapcsolattartások érdekében szükséges a házirendek és megállapodások egységesítése, a szülői kompetenciafejlesztés, a fokozatos kapcsolattartás, a megfelelő szakember-csapat, a biztonságos és barátságos helyszínek kialakítása és a szükséges infrastruktúra biztosítása.
Mindebből következően, úgy gondoljuk, hogy komplex, több ágazatot érintő szakmai, jogi megoldásokat kívánnak az alábbi megállapítások:
- Fontos, hogy a visszajelzések alapján szakmai párbeszédet folytassunk a jogi és gyakorlati változtatásokért. Hiszen a felügyelt kapcsolattartásnak az ENSZ Gyermekjogi Egyezményen kell alapulnia.
- A bíróság alakítsa ki azt a gyakorlatot, hogy a felügyelt kapcsolattartás elrendelése előtt meg tudjon bizonyosodni arról, hogy megvan-e a kapcsolattartás két konjunktív feltétele.
- Fontos, hogy a végzéseknek, határozatoknak legyen időbeli kerete.
- A kapcsolattartás előkészítése előtt a hatóságnak a megvalósító intézménnyel előzetesen egyeztetni kellene a kapcsolattartás megvalósítási idejéről, a felülvizsgálatról és a családnak javasolt egyéb szolgáltatásokról.
- Minden kapcsolattartási ügyelet egyedi, nincs egységes sablon, ezért a szakember személyisége, rugalmassága, empátiája és szakmai, jogi felkészültsége kulcsfontosságú a sikeres működéshez. Ezért a szakmai kompetenciák fejlesztését szorgalmazzuk.
- A kapcsolattartások sikeréhez hozzájárul az egységes, ésszerű dokumentáció kialakítása, ezen belül a minden intézményben (egységesen) használható tevékenységi adatlap és értékelő lap bevezetése.
- A felügyelt kapcsolattartás során felmerülő problémák megoldása érdekében szükséges az azonnali konzultáció biztosítása a felekkel külön-külön, vagy együtt.
Tapasztó Gábor
Család- és Gyermekjóléti Központok