A felépülés szemléletében szervezett, intenzív támogatást nyújtó pszichiátriai nappali ellátás kulcsszerepet játszik a krónikus mentális zavarokkal élő személyek életminőségének javításában és társadalmi integrációjának támogatásában.
Absztrakt
2026 tavaszának során a Területi Szakmatámogatási Rendszer Országos Addiktológiai Munkacsoportja és a Család- és Gyermekjóléti Szolgáltatások Országos Munkacsoportja közös szakmatámogatási és szakmafejlesztési workshopokat szervezett országos lefedettséggel, a fiatalkorú szerhasználók ellátását célozva, „Egészségdokk Roadshow” címmel. A programsorozat részeként a Belügyminisztérium, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány és a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Addiktológia, Gyermekek Átmeneti Gondozása és Család- és Gyermekjóléti Szolgáltatás Munkacsoportjai március 2-án módszertani szakmafejlesztési workshopot tartottak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában. A műhelyen nagyobb arányban a család- és gyermekjóléti alap- és szakellátásban, kisebb részben az addiktológiai ellátórendszerben dolgozó szakemberek vettek részt.
A nap előadásait és témáját felvezetve a fiatalok, kiskorúak szerhasználati szokásainak naprakész tendenciáiról Németh Mihály (stábkoordinátor, MRE KIMM Drogterápiás Otthon, BUSZSZH Addiktológia Munkacsoport) és Busi Zoltán (BUSZSZH módszertani munkatárs) számoltak be. Az utóbbi években egyre több fiatal használ szorongásoldókat, ami arra utal, hogy a probléma nem csupán az illegális szerek használatához kapcsolódik. A szerhasználat sok esetben inkább tünetként jelenik meg, amely a fiatalok mentális és pszichoszociális helyzetét tükrözi. Kutatások szerint a magyar fiatalok mentális állapota jelenleg aggasztó: az ESPAD vizsgálat alapján a jó egészségi állapotot teljesnek érző fiatalok aránya 2002 és 2022 között 37,2%-ról 18%-ra csökkent, ami a mentális állapot romlását jelzi (ESPAD, 2024).
A marihuána használata Magyarországon növekvő tendenciát mutat, miközben Nyugat-Európában csökken. Iskolai kutatások szerint a fiatalok mintegy 15–16%-a próbálja ki 16 éves korára a kannabiszt, és körülbelül 5%-uk más pszichoaktív szerekkel is találkozik. Ugyanakkor a legnagyobb kockázat a sérülékeny csoportokban jelenik meg. Fontos kiemelni, hogy a legális szerek használata is jelentős. A 16 éves fiatalok mintegy 90%-a már kipróbálta az alkoholt, és egyre gyakoribb a rohamivás, az úgynevezett „binge drinking” is (HBSC vizsgálat, 2022). Az utóbbi években az is megfigyelhető, hogy a lányok alkoholfogyasztása sok esetben eléri vagy meghaladja a fiúkét. A dohányzás sem tűnt el, inkább átalakult: a hagyományos cigaretta mellett egyre gyakoribb az e-cigaretta és a vape használata, gyakran energiaital-fogyasztással együtt. Ezek a jelenségek jól mutatják, hogy a szerhasználat sok esetben a fiatalok mentális, kapcsolati és szociális problémáinak jelzője, amelyre a prevenció és a szakmai támogatás során kiemelt figyelmet kell fordítani (HBSC, ESPAD kutatások).
A nagymintás epidemiológiai kutatásokban az alábbi trendek rajzolódnak ki:
– ESPAD (16 évesek): alkoholfogyasztás 90,8%, kannabisz 14,8%, új pszichoaktív szerek 4,8%, extasy 4,6%.
– HBSC (11–15 évesek): alkoholfogyasztás újra növekszik, lányok felzárkóznak a fiúkhoz; részegség aránya emelkedik, nemek közti különbség eltűnik.
– OLAAP (felnőtt lakosság): tiltott drogok életprevalencia értéke 2001–2023 között növekvő, marihuána 2023-ra ismét emelkedett, dizájner stimulánsok és LSD használata tendencia jelleggel nő.
Busi Zoltán előadásában a család- és gyermekjóléti központokkal kapcsolatban álló veszélyeztetett kiskorúakra vonatkozó statisztikai adatokat ismertette. A bemutatott adatok a 2024-ben rögzített intézményi jelentések alapján készültek. Az adatok a 0–17 éves, az ellátórendszerrel kapcsolatban álló veszélyeztetett gyermekekre vonatkoznak. A rendelkezésre álló statisztikák szerint 2023-ban több mint 22 500 fiatal szerepelt az ellátórendszerben, közülük 275 esetben a drogfogyasztás volt az elsődleges veszélyeztetettségi ok. Az adatok kerületi bontásban is elérhetők. A drogfogyasztás miatt veszélyeztetett fiatalok száma kerületenként jellemzően 20–30 fő körül alakul, ugyanakkor ez nem feltétlenül tükrözi a tényleges érintettek számát, mivel a szerhasználat sok esetben nem elsődleges veszélyeztetési okként jelenik meg a nyilvántartásokban.
A statisztikák szerint a droghasználat 71 esetben a védelembe vétel egyik kiváltó oka volt. A kerületekben a védelembe vett gyermekek száma általában 100–300 fő között alakul, ugyanakkor jelentős eltérések is megfigyelhetők: például Zuglóban 2024-ben közel 750 fiatalt vettek védelembe. A kábítószer-használat miatt védelembe vett fiatalok száma szintén eltérő képet mutat a kerületek között; egyes helyeken nem jelentettek ilyen esetet, míg például a II. kerületben 32 esetben a droghasználat volt az elsődleges veszélyeztetési ok. Ezek az adatok fontos támpontot nyújtanak a szakmai tervezéshez, és a beavatkozások célzott erősítéséhez.
Kiss-Pál Hanga, a Kompánia Alter szakmai koordinátora az alacsonyküszöbű ellátások szerepét és működését mutatta be. Ezek a szolgáltatások elsősorban azokat a szerhasználó vagy veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalokat célozzák, akik más ellátási formákhoz nehezen jutnának hozzá. Az ellátás célja a testi, lelki és szociális állapot javítása, az ártalmak csökkentése, valamint szükség esetén a magasabb küszöbű ellátásokba történő irányítás. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások fontos jellemzője az anonimitás és a könnyű hozzáférhetőség, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatfelvételt és a motiváció erősítését.
A Kompánia Alter Csepelen működő közösségi tér, amely elsősorban a 12–24 év közötti veszélyeztetett fiatalokat támogatja multidiszciplináris szakmai csapattal. A közösségi tér heti hat nap, elsősorban iskola után tart nyitva, és biztonságos környezetet biztosít a fiatalok számára. A szolgáltatások között drop-in jellegű, alapvető szükségleteket támogató ellátások, tematikus prevenciós foglalkozások, valamint pszichológiai és addiktológiai tanácsadás is szerepel. Emellett közösségi és szabadidős programokat, utcai megkereső munkát, sportprogramokat és nyári táborokat is szerveznek. Az előadás kitért az alacsonyküszöbű ellátás dilemmáira is, például az egyéni szükségletek és a közösségi működés közötti egyensúlyra, valamint az anonimitás, és a szükséges szakmai beavatkozás közötti feszültségekre.
Harsányi Gara Gergely, az MRE KIMM Drogterápiás Otthon szakmai vezetője előadásában a szenvedélybetegség kialakulásának hátteréről, és a fiatalkorú szerhasználók kezelésének lehetőségeiről beszélt. Kiemelte, hogy a függőség komplex jelenség, amely a bio–pszicho–szociális modell szerint genetikai, pszichológiai és szociális tényezők együttes hatására alakul ki. A fiatalok esetében kockázati tényezőt jelenthetnek az érzelemszabályozási nehézségek, az impulzuskontroll problémái, az iskolai kudarcélmények, valamint a traumatikus tapasztalatok.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a szerhasználat sok esetben „öngyógyítási” kísérletként jelenik meg, amikor a fiatal a negatív érzelmekkel próbál így megküzdeni. A prevenció különböző szinteken valósulhat meg: a primer prevenció a megelőzést, a szekunder a korai felismerést, míg a tercier a kezelés és rehabilitáció folyamatát jelenti. A drogterápiás ellátás önkéntes alapon történik, és általában előgondozási folyamat előzi meg. A terápiás program közösségi keretek között működik, strukturált napirenddel, csoport- és egyéni terápiával, valamint készségfejlesztő foglalkozásokkal. A kezelés fontos része a család bevonása is, mivel a szerhasználat gyakran a családi rendszer problémáival is összefügg. Az előadó kiemelte, hogy a hatékony segítségnyújtás rendszerszintű együttműködést igényel a szakemberek és a családok között.
Gönczi Gábor, az Egészségdokk Alapítvány intézményvezetője a szervezet működését, ellátási struktúráját ismertette, továbbá szakmai reflexiót adott a fiatalok szerhasználatával kapcsolatos problémákról és az ellátórendszer dilemmáiról. Az Egészségdokk integrált módon, egészségügyi és szociális szolgáltatások összekapcsolásával biztosít ellátást szenvedélybetegek számára. A gyermek- és ifjúságaddiktológiai ellátás kiemelt területet képvisel az intézményben: 10–18 éves fiatalok számára biztosítanak diagnosztikai és terápiás segítséget multidiszciplináris team keretében, amelyben addiktológiai konzultáns, gyermekpszichiáter és szociális munkás dolgozik együtt. Az ellátás célja a szerhasználathoz, függőséghez vagy élethelyzeti krízisekhez kapcsolódó pszichés problémák enyhítése. A terápiás folyamat részét képezi az egyéni és csoportos konzultáció, pszichoterápia, tanulási készségfejlesztés, családterápia és szükség esetén gyógyszeres támogatás is.
A program hangsúlyt fektet a család bevonására, ezért hozzátartozói konzultációk és csoportok is működnek. A rehabilitációs ellátás bentlakásos formában is elérhető, ahol az MRE KIMM Drogterápiás Otthonához hasonlóan szintén a terápiás közösségi modell keretei között történik a felépülés támogatása. Felvetette az ellátórendszer strukturális kérdéseit is, például, hogy hol helyezkedik el a gyermekaddiktológia a pszichiátriai és szociális ellátások között, milyen szakemberigény jelentkezik ezen a területen, és milyen hatékonysággal tud jól működni a különböző szakmák együttműködése.
A közelmúltban számos területen tudtak fejlődni. 4 éve van “tinirehabjuk” Székesfehérváron, ahol fiatalkorú lányokat fogadnak, 1,5 éve pedig tudtak nyitni Szegeden egy rehabilitációs intézményt, ahol férfiakat fogadnak. A Milton Friedman Egyetemmel együttműködve több szakirányú továbbképzést indítottak, többek között a hiánypótló gyermek- és ifjúságaddiktológiai konzultáns szakot. Mindezeken felül kötetlenebb formában is beszélt a “hőskorról”, az indulásról, amikor még állami finanszírozás sem volt a szenvedélybeteg ellátására. Megosztotta hogyan szerveződött alulról a szakma, a kezdeti nehézségeket, hogy a szociális munka és az egészségügy mennyire máshogy tekintett a problémára, nem volt közös konszenzus. Elmondta mindennapi küzdelmeiket, és hogy milyen problémákkal szembesülnek. Több eseten keresztül bemutatta milyen lyukak vannak az ellátórendszerben, például, ha egy fiatalkorút a bentlakásos terápia megkezdése előtt detoxikálni kellene, azt semelyik kórház nem akarja vállalni, szerhasználati problémával pszichiátriákon nem szívesen fogadják és látják el őket.
Előadása során rávilágított arra, hogy a szenvedélybetegségek kezelése – különösen fiatalok esetében – komplex, több szakterület együttműködését igénylő feladat. Az integrált intézményi modellek, a család bevonása, valamint a közösségi és a rehabilitációs programok kulcsfontosságúak a hatékony segítségnyújtásban. Emellett hangsúlyozta azt a szemlélet is, hogy a szerhasználó fiatalokat nem csupán „problémaként”, hanem támogatásra szoruló gyermekként kell kezelni, ami az ellátórendszer etikai és szakmai felelősségét egyaránt felveti. Előadásának végén a szakemberek is feltehették számára a bővebb kifejtést igénylő kérdéseiket is.
Az idézett kutatások eredményeiről bővebben:
– ESPAD – Európai iskolavizsgálat az alkohol-és egyéb drogfogyasztási szokásokról:
https://www.euda.europa.eu/publications/data-factsheets/espad-2024-key-findings_hu
– HBSC – Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartását vizsgáló nemzetközi kutatás: https://hbsc.ppk.elte.hu/dstore/document/10668/Nemeth_Iskolaskoru_gyermekek_egeszsegmagatartasa_0526.pdf
– OLAAP – Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról:
https://www.youtube.com/watch?v=Lqhuzlqxtvo
Magyar tanulmánykötet, kutatási jelentés:
Rizikómagatartások és addiktológiai problémák középiskolások körében az elmúlt 30 évben Magyarországon Trendek – Nemzetközi kontextus – Kockázati tényezők ESPAD kutatás eredményei Szerkesztők: Arnold Petra – Elekes Zsuzsanna
Semmelweis Egyetem, Addiktológiai Tanszék- Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztásról (ESPAD – European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) oldala:
ESPAD – Semmelweis Egyetem, Addiktológiai Tanszék
Készítették: Friesz Alexandra, Németh Mihály és Sós Eszter (a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat munkatársai)
Friesz Alexandra –Németh Mihály –Sós Eszter
Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat munkatársai