A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Addiktológia Munkacsoportja 2026. május 15-én „Ezt elviszem magammal!” címmel szervezett szakmai napot a szenvedélybeteg-ellátás területén dolgozó szakemberek számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában.
A Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Addiktológia Munkacsoportja 2026. május 15-én „Ezt elviszem magammal!” címmel szervezett szakmai napot a szenvedélybeteg-ellátás területén dolgozó szakemberek számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában. A rendezvény célja olyan módszerek bemutatása volt, amelyek nemcsak a kliensekkel végzett segítő munkában alkalmazhatók eredményesen, hanem a szakemberek mentális jóllétének megőrzését, az öngondoskodást és a kiégés megelőzését is támogatják. Az elméleti előadásokat sajátélményű műhelymunkák követték, így a résztvevők nemcsak megismerhették, hanem közvetlen tapasztalatot is szerezhettek az ismertetett módszerekről.
A szakmai nap első előadását Jarovinszkij Vera tanácsadó szakpszichológus, kiképző integrált kifejezés és táncterapeuta, EMDR practitioner, nemzetközi TRE® provider tartotta „A test szerepe a pszichés ellenálló képesség megőrzésében” címmel. Az előadás középpontjában a segítő szakemberek fokozott pszichés terhelése, a helfer-szindróma, a kiégés és a másodlagos traumatizáció állt. Az előadó rámutatott arra, hogy a segítő hivatásban dolgozók különösen veszélyeztetettek, mivel a mások traumáival való tartós empatikus találkozás emocionális túlterhelődéshez, hosszabb távon pedig fizikai, érzelmi és szellemi kimerüléshez vezethet. A burnout és a másodlagos traumatizáció közötti különbségek ismertetése során hangsúlyozta, hogy míg a kiégés inkább a hosszan fennálló stressz következménye, addig a másodlagos traumatizáció közvetlenül a traumatikus tartalmakkal való találkozás nyomán alakul ki.
Az előadó részletesen foglalkozott a stressz testi és idegrendszeri hatásaival is. Bemutatta, hogy a tartós szimpatikus idegrendszeri aktiváció milyen testi tüneteket és betegségeket idézhet elő: az izomfeszültségtől és alvászavaroktól kezdve az emésztőrendszeri problémákon át egészen a pszichoszomatikus tünetekig. Kiemelte a bolygóideg (vagus nerve) szerepét az autonóm idegrendszer szabályozásában, valamint ismertette Stephen Porges polivagális elméletét, amely szerint a biztonságérzet alapvetően meghatározza az idegrendszer működését és a stresszre adott válaszokat.
Gyakorlati szempontból is fontos kapaszkodókat adott az előadás a résztvevők számára. A testet mint erőforrást értelmezve hangsúlyozta, hogy a stabilizáció és az idegrendszer „újrakalibrálása” testi folyamatokon keresztül is támogatható. Bemutatott több grounding (stabilizációs) technikát és a TRE® (Tension, Stress & Trauma Release Exercises) módszert, amely a neurogén remegés aktiválásán keresztül segítheti a feszültség és a traumatikus testi lenyomatok oldását. Az előadás egyik fontos üzenete az öngondoskodás szükségessége volt. A segítői munka hosszú távú fenntarthatósága ugyanis elképzelhetetlen a saját testi, psichológiai, érzelmi és spirituális szükségletek tudatos figyelembevétele, a társas kapcsolatok fenntartásának ápolása, továbbá a magánélet és munka világa közötti egyensúly megteremtése nélkül.
A második előadást Dr. Arnold Petra képzőművészet-terapeuta, szociológus, képzésben lévő addiktológiai konzultáns tartotta „Képzőművészet-terápia addiktológiai kliensekkel: a felépülés vizuális lenyomatai” címmel. Előadásában bemutatta a képzőművészet-terápia módszertani alapjait, valamint a Nyírő Gyula OPAI addiktológiai járóbeteg-ellátásba, specifikusan szenvedélybetegek körében tartott csoportok tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a képzőművészet-terápia olyan nonverbális, gyógyító hatású módszer, amelyben nem az esztétikai érték, hanem maga az alkotás folyamata kerül a fókuszba. A módszer különösen hasznos lehet olyan kliensek esetében, akik nehezen férnek hozzá érzéseikhez, vagy verbálisan csak korlátozottan tudják kifejezni belső élményeiket.
Az előadó részletesen ismertette a képzőművészet-terápia addiktológiai területen megfigyelhető hatótényezőit. Kiemelte, hogy az alkotás segítheti a szorongás és a szégyen csökkentését, támogathatja a traumatikus élmények feldolgozását, valamint hozzájárulhat az érzelemszabályozás fejlesztéséhez. A nonverbális kifejezési mód csökkentheti az ellenállást és a tagadást, miközben lehetőséget teremt a preverbális, tudattalan tartalmak felszínre hozására. Emellett az alkotás örömén keresztül pozitív önértékelési élményt is nyújthat a kliensek számára.
Az előadás egyik legerősebb része a konkrét esetpéldák bemutatása volt. Dr. Arnold Petra több olyan alkotási folyamatot ismertetett, amelyek jól szemléltették, hogyan jelenik meg a személyes trauma, a szégyen, az izoláció vagy éppen az identitásváltozás a kliensek alkotásaiban. Különösen hangsúlyos volt a „belső gyermek” témájával végzett munka, valamint a szerhasználói és a felépülő identitás vizuális megjelenítése. Az előadás rámutatott arra is, hogy az alkotások mindig az adott kliens személyes történetének és szimbólumrendszerének ismeretében értelmezhetők, ezért a terapeuta feladata nem a diagnosztizálás vagy rajzelemzés, hanem a biztonságos, elfogadó tér megteremtése és a reflexiós folyamat támogatása.
A délelőtti blokk harmadik előadását Békési Tímea addiktológiai konzultáns, metamorphoses meseterapeuta, etnográfus, gyászkísérő, képzésben lévő családi tanácsadó tartotta „Tabuból egy is elég!” címmel. Az előadás a függőség és a gyász kapcsolatát állította középpontba, hangsúlyozva, hogy mindkét téma erősen tabusított a társadalomban, miközben az addiktológiai munkában szinte megkerülhetetlenül jelen vannak. Az előadó rámutatott arra, hogy a problémás szerhasználat hátterében gyakran feldolgozatlan veszteségek, traumák, kapcsolati sérülések állnak, és a felépülési folyamat során is számos veszteségélménnyel kell szembenézni.
Az előadás rendszerszemléletben vizsgálta a függőség kialakulásának hátterét: az egyéni tényezők mellett hangsúlyosan jelentek meg a családi traumatizációk, a kötődési problémák, valamint a társadalmi szintű veszteségek és a „beavatáshiányos társadalom” jelensége is. Békési Tímea beszélt a szerhasználat során megélt veszteségekről (egészség, kapcsolatok, munkahely, bizalom elvesztése), ugyanakkor a felépülés útjának veszteségeiről is, például a szer elhagyásának gyászáról vagy az identitás átalakulásával járó szorongásokról.
Az előadás fontos üzenete volt, hogy a veszteségek feldolgozása nem csupán fájdalmas folyamat, hanem a személyiség fejlődésének lehetőségét is hordozza. A felépülés során megjelenhet az érzelemkifejezési képesség fejlődése, az egészségesebb kapcsolódás, a felelősségvállalás és a spiritualitás erősödése is. Az előadó az ellátórendszer különböző területeiről – a hajléktalanellátásból, az ambuláns ellátásból, a rehabilitációból és a prevencióból – hozott tapasztalatokat, és hangsúlyozta a gyászinformált, traumatudatos és stigmatizációmentes segítői működés fontosságát.
A délután folyamán a résztvevők sajátélményű műhelyeken vehettek részt, melye célja az volt, hogy az előadások során bemutatott módszereket közvetlen tapasztalati szinten is megismerhessék. Jarovinszkij Vera műhelye a szomatikus technikák gyakorlati alkalmazására fókuszált. A résztvevők különböző grounding és légzőgyakorlatokat próbálhattak ki, valamint betekintést nyerhettek a TRE® módszer működésébe. A műhely hangsúlyosan a segítői jóllét fenntartásának kérdésével foglalkozott, valamint azzal, hogyan lehet a testi érzékelésre és önszabályozásra támaszkodni a túlterhelődés megelőzésében.
Dr. Arnold Petra workshopja a képzőművészet-terápia sajátélményű megtapasztalását kínálta a résztvevők számára. A műhely során a szakemberek nemcsak módszertani betekintést kaptak, hanem maguk is alkotási folyamatban vehettek részt. A gyakorlatok lehetőséget teremtettek az érzések nonverbális megfogalmazására, az önreflexióra és a csoportélmény megtapasztalására. A workshop egyik fontos tapasztalata az volt, hogy művészi előképzettség nélkül is megélhető az alkotás felszabadító és kapcsolódást segítő ereje.
Békési Tímea „Szükséges veszteségeink” című műhelye a veszteségekkel való megküzdés személyes és szakmai aspektusaira irányította a figyelmet. A résztvevők veszteségtérképet készítettek, amelynek segítségével tudatosíthatták saját veszteségélményeiket, valamint az azokkal való sikeres megküzdési stratégiáikat. A workshop nemcsak önismereti élményt nyújtott, hanem olyan strukturált eszközt is bemutatott, amely a kliensekkel végzett segítő munkában is jól alkalmazható lehet.
A szakmai nap közös záróköre lehetőséget adott a tapasztalatok megosztására és a reflektív lezárásra. A visszajelzések alapján a résztvevők különösen értékesnek tartották, hogy a rendezvény egyszerre nyújtott elméleti tudást, gyakorlati módszereket és sajátélményű tapasztalatot. A program jól rámutatott arra, hogy az addiktológiai ellátásban dolgozó szakemberek támogatása, mentális jólléte és öngondoskodása nem csupán egyéni, hanem szakmai és rendszerszintű kérdés is. Az „Ezt elviszem magammal!” szakmai nap így valóban olyan szemléletet és eszközöket adott a résztvevőknek, amelyek hosszú távon is beépíthetők a mindennapi segítői munkába.
Sós Eszter
BUSZSZH Addiktológia Munkacsoport
koordinátor