Az Idős Emberek Alapszolgáltatásai munkacsoport április 14-én a II. Kerületi, 1. sz. Gondozási Központban (Bem Gondozási Központ) tartotta szakmai műhelyét.
Az Idős Emberek Alapszolgáltatásai munkacsoport április 14-én a II. Kerületi, 1. sz. Gondozási Központban (Bem Gondozási Központ) tartotta szakmai műhelyét.
A szakmai műhely első felében Bednárik Mónika intézményvezető előadásában kiemelte, hogy a gondozási központ jelenlegi szolgáltatásainak rendszere azt a komplex szemléletet tükrözi, amely szerint az idősellátás ma már nem korlátozódhat kizárólag a fizikai szükségletek biztosítására. Az egyre növekvő számú, sokszor egyedül élő idős ember esetében legalább ilyen fontos a lelki jóllét támogatása is. A gondozási központ többféle szolgáltatása együtt biztosít támogatást a mindennapokhoz.
Az ellátás az alábbi, egymásra épülő elemekből áll:
- idősek nappali ellátása (idősek klubja),
- házi segítségnyújtás,
- szociális étkeztetés,
- mentális támogatás,
- betegkísérés,
- valamint információs és segédeszköz-beszerzési segítség.
Bednárik Mónika előadásában részletesen ismertette a mentális támogatás, mint szolgáltatás tervezésének szempontjait.
Kiemelte, hogy a bemutatott modell kifejezetten azoknak nyújt segítséget, akik igényelnék a lelki támogatást, de még nem szeretnének pszichológushoz fordulni vagy terápiába menni.
Kinek szól a mentális támogatás szolgáltatás?
Elsősorban olyan időseknek, akik még viszonylag önállóak, de már megjelennek náluk a magány, a veszteségek vagy az élethelyzeti bizonytalanságok.
Hogyan különül el más szolgáltatásoktól?
Fontos szempont, hogy ez a szolgáltatás ne keveredjen teljesen a házi segítségnyújtással, mivel ott mások a bekerülési feltételek, a szakmai fókusz. A mentális segítségnyújtás esetében viszont jelenlétről és támogatásról van szó és nem ellátásról.
Milyen adminisztráció szükséges?
A tervezés egyik kulcspontja az volt, hogy a szolgáltatás csak akkor működőképes, ha nem túl adminisztratív. A dokumentáció minimális, az adatvédelem kiemelt figyelmet kap, a beszélgetések tartalma bizalmasan, védetten kerül tárolásra.
Ki végezze a mentális támogatást?
E tekintetben az alábbiak jelentek meg nyitott kérdésként:
- szükséges-e speciális végzettség,
- vagy a megfelelő szemlélet és képzés elegendő lehet?
A gyakorlatban gyakran a gondozók azok, akik a legtöbb időt töltik az idősekkel.
Hogyan jutnak el az érintettekhez?
A bemutatott gyakorlat szerint több csatorna is működhet:
- háziorvosok jelzése,
- gondozók ajánlása,
- családtagok megkeresése,
- helyi kommunikáció (pl. újság, egyéb hirdetés).
A szakmai nap második részében Feketéné Mayer Izabella, házi segítségnyújtás vezető gondozó mutatta be a logoterápiát, mint a mentális támogatást segítő módszert.
A logoterápia Viktor E. Frankl osztrák pszichiáter és neurológus nevéhez fűződik, aki a XX, század közepén dolgozta ki ezt a módszert, melynek középpontjában az élet értelmének keresése áll. Frankl több koncentrációs tábor mérhetetlen szenvedését is túlélte, melyet nagy részben sajátos világlátásának köszönhetett. A Mégis mondj igent az életre! című könyvében munkássága mellett a lágerélet pszichológiájával egyaránt foglalkozik. Terápiájának elnevezése a „logosz“ szóból származik, mely értelmet, jelentést fejez ki. Ennek módszertana „az emberi lét jelentésére, valamint az emberi jelentéskeresésre koncentrál“.[1]
[1] Kovács-Kacsur Adrienn: A szenvedés értelme – Szemelvények a logoterápiáról, Mindset Pszichológia, elérhető https://mindsetpszichologia.hu/a-szenvedes-ertelme-szemelvenyek-a-logoterapiarol letöltés, 2026. május 27.
Az emberi élet értelmének keresése nagyon fontos az idősek esetében a magány, a társ elvesztése, a szerepvesztés és az egészségi állapot romlása miatt.
A logoterápiás módszer nem „megoldásokat ad”, hanem inkább kísér, kérdez és segít új nézőpontokat találni. A segítő szerepe itt inkább jelenlét és figyelem, nem pedig a klasszikus értelemben vett tanácsadás, hangsúlyozta Feketéné Mayer Izabella.
A résztvevők azt is hallhatták, hogy a mentális támogatás sokszor háttérbe szorul a fizikai ellátás mellett, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá – főleg az egyedül élő idősek számának növekedése miatt.
A program zárásaként Bednárik Mónika és Feketéné Mayer Izabella helyzetgyakorlatokon keresztül mutatták be a jó és a rossz segítői attitüd közötti különbségeket. Azt érzékeltették, hogy egy-egy reakciónk mennyire segítő vagy éppen hátráltató.
A jó és rossz segítői attitűd közötti különbségek gyakran olyan apróságokon múlnak, mint például hogyan kérdezünk, mennyire hallgatjuk meg az idős embert, akarunk-e “instant” megoldást adni.
Ezek a gyakorlatok a résztvevőket is segítették abban, hogy végig gondolják saját segítői működésüket.
A szakmai nap talán legfontosabb üzenete az volt, hogy a mentális támogatás nem „extra”, hanem alap. Nem feltétlenül kell hozzá külön szakember minden esetben – sokszor a gondozók is képesek nagyon sokat adni, ha van hozzá szemléletük és eszköztáruk.
A találkozó végére talán minden résztvevőben megerősödött, hogy a segítés nem arról szól, mit teszünk, hanem arról is, hogyan vagyunk jelen a másik ember mellett. És talán ez az egyik legfontosabb kérdés az idősellátásban.
Dr. Steiner Erika
Idős Alap Munkacsoport
Hálózati munkatárs