A Szenvedélybeteg-ellátók Munkacsoportja legutóbbi workshopját a „Traumainformált intézményi működés a szenvedélybeteg-ellátásban” címmel tartottuk 2023. 11. 14-én. A Válaszút Irodában megrendezett eseményen nem csak a szenvedélybeteg ellátásból, hanem a hajléktalan ellátásból és más határterületekről is érkeztek résztvevők, szám szerint 22-en. Előadónk Dr. Kaló Zsuzsa habilitált egyetemi docens, az ELTE oktatója, akinek szakterülete az addiktív viselkedések, és korábban a Józan Babákkal is dolgozott együtt.
Traumainformált intézményi működés a szenvedélybeteg ellátásban
A Szenvedélybeteg-ellátók Munkacsoportja legutóbbi workshopját a „Traumainformált intézményi működés a szenvedélybeteg-ellátásban” címmel tartottuk 2023. 11. 14-én. A Válaszút Irodában megrendezett eseményen nem csak a szenvedélybeteg ellátásból, hanem a hajléktalan ellátásból és más határterületekről is érkeztek résztvevők, szám szerint 22-en. Előadónk Dr. Kaló Zsuzsa habilitált egyetemi docens, az ELTE oktatója, akinek szakterülete az addiktív viselkedések, és korábban a Józan Babákkal is dolgozott együtt.
Az interaktív előadásban először arról beszélgettünk, hogy milyen összefüggés van a traumák és a szenvedélybetegség kialakulása között. Többek között Máté Gábor népszerű munkáinak köszönhetően is, egyre jobban kezd megérkezni a köztudatba az a gondolat, hogy a fel nem dolgozott traumák függőségek kialakulásához vezethetnek. Természetesen szakemberként tudjuk, hogy trauma és függőség közötti összefüggés bonyolult, és nem tehetünk egyenlőségjelet a két jelenség közé, sőt, sokszor az összefüggés iránya sem egyértelmű: mi volt előbb, a traumatikus életesemények, vagy a szenvedélybeteg életmód. Beszéltünk Anna Lembke magyarul frissen megjelent könyvéről, a „Dopamin korszak”–ról, melyben a szenvedélybetegségeket kezelő pszichiáter arra hívja fel a figyelmet, hogy inger elárasztott jóléti társadalmunk a függőségekre mindenkit hajlamossá tesz, így tehát nem szabad beszűkítenünk az addikciók okát egyszerűen a traumákra. De ugyanakkor arról is egyre többet tudunk, hogy sokszor a megoldatlan kríziseinkre adaptív válaszként, „önmedikalizációként” indul el a szenvedélybetegséghez vezető addiktív viselkedés. Ez különösen is igaz a gyermekkori negatív életesemények (ACE: adverse childhood experience) halmozódása esetén, melynek személyiségtorzító hatására manapság komplex trauma tünetegyüttes néven is hivatkozunk.
Azt is megtudhattuk, hogy azok körében, akik nem fordulnak segítséghez a függőségük kezelésében, még magasabb a traumát elszenvedettek aránya (több, mint 80%) (Konkoly-Thege és mtsai, 2017) illetve említettük Makara Mihály (2020) hajléktalan populáción végzett, ezzel egybecsengő vizsgálatát, melyben az lett egyértelmű, hogy a hajléktalansággal élők között ez az arány még magasabb lehet. Fontos lenne, hogy a szociális ellátásban is legyünk tisztában azzal: a klienseink között nagyon nagy számban vannak a traumákat elszenvedett emberek. Segítőként a traumainformáltság azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mi a trauma és milyen hatása lehet az egyén fizikai és pszichés állapotára, életére nézve, és ennek figyelembevételével viszonyulunk a kliensekhez. Intézményi szinten pedig azt, hogy ismerjük a klienscsoportunkra jellemző lehetséges traumákat és úgy alakítjuk a szolgáltatásunkat, hogy a trauma-ismétlést minél inkább elkerüljük, a traumából való stabilizálódást, felépülést pedig minél jobban tudjuk támogatni. A traumainformált intézményekben az egész stáb képzésben részesül a traumáról és azokról a kulturális, társadalmi vagy gender szempontokról, melyek befolyásolhatták a kliensek élményeit. Traumainformált döntés lehet például, hogy külön csoportot indítunk nőknek, hogy a biztonságban érezhessék magukat a szexuális bántalmazást vagy családon belüli erőszakot elszenvedett nők is. Traumainformált ellátás Nyugat Európában a 2010-es évek elején, a megszaporodó terrortámadások után indult el, traumaközpontok létrehozásával. Magyarországon eddig egy teljesen traumatudatosan kialakított intézmény van, a BMSZKI Dózsa György utcai trauma-érzékeny nőgyógyászata hajléktalan nők számára.
A traumainformáltság biztonságosabb ellátást teremt a kliensek és kezelők számára egyaránt (EMCDDA 2002; Schuman et al. 2010), illetve használja azt a fontos tapasztalatot, hogy azok, akik tisztában vannak a traumák következményeivel, azoknál kevésbé valószínű, hogy kialakuljon PTSD (poszttraumás stressz szindróma), illetve arra épülő maladaptív viselkedés vagy szenvedélybetegség (Harris Fallot, 2001, Tompkins–Neale, 2016). A traumából való gyógyulás Judit Herman által leírt három szakaszában különösen az első, a trauma utáni stabilizáció szakaszában lehet nagyon fontos szerepe a szociális ellátóknak, és munkájukkal nagyban segíthetik a kezelést is, illetve a harmadik szakaszban lévő külvilág felé való újrakapcsolódást is.
A traumainformált intézmény kialakításáról további részleteket tudhattunk meg előadónktól, aki elérhetővé tette az előadás anyagát is a számunkra, ez hamarosan letölthető lesz a https://www.buszszh.hu/ [1] honlapról.
Clark Glória Anna
koordinátor
Addiktológiai Munkacsoport
Hivatkozások
• EMCDDA: European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (2017). Women who use drugs: Issues, needs, responses, challenges and implications for policy and practice Background paper commissioned by the EMCDDA for
Health and social responses to drug problems: a European guide http://www.emcdda.europa.eu/countries_en [2]
• Fallot, R. D., & Harris, M. (2002). The Trauma Recovery and Empowerment Model (TREM): Conceptual and practical issues in a group intervention for women. Community mental health journal, 38(6), 475-485.
• Grella, C. E. (2008). From generic to gender-responsive treatment: Changes in social policies, treatment services, and outcomes of women in substance abuse treatment. Journal of Psychoactive Drugs, 40(sup5), 327–343.
• Herman, Judith: Trauma és Gyógyulás. Háttér Kiadó, 2019
• Konkolÿ Thege, B., Horwood, L., Slater, L. et al. Relationship between interpersonal trauma exposure and addictive behaviors: a systematic review. BMC Psychiatry 17, 164 (2017).
• Lembke, Anna (2022). Dopamin korszak. Hogyan találjunk egyensúlyt a függőségekre épülő világban. Libri Könyvkiadó Kft.
• Makara, M., Gál, M., & Matuszka, B. (2020, January 17). A kábítószer- és a rendszeres alkoholfogyasztás lelki háttere: a negatív élmények a gyermekkorban. OTSZ Online.
• Suchman, N.E., DeCoste, C., Castiglioni, N., McMahon, T.J., Rounsaville, B.–Mayes, L. (2010). The Mothers and Toddlers Program, an attachment-based parenting intervention for substance using women: Post-treatment results from a randomized clinical pilot. Attachment & Human Development, 12(5), 483–504.
• UNODC: United Nations Office on Drugs and Crime (2018). World Drug Report 2018 (United Nations publication, Sales No. E.18.XI.9).